Ili néni beágyaz, bekapcsolja a rádiót, meghallgatja a Krónikát, felmossa a követ a konyhában, eszik egy falatot, így indul a reggel minden nap, nyolcvanhét évét nem számolja már, jönnek napok, hetek, hónapok, amit hétfőn főz, azt eszi pár napig, aztán pénteken új menü, vasárnap erős húsleves, csigatésztával vagy eperlevéllel, zöldségekkel, töltelékkel, …minden csütörtökön bemegy a faluba, a boltba, a kis piacra néhány apróságért, meg, hogy megkérdezzék, hogy van Ilike néni…, minden a régi, én is, Annuskám, válaszolja, vagy …köszönöm, Drágám, semmit sem öregedtél Andriskám…, vagy …de sokat nőttek az unokák, meg sem ismerném őket, ha szembe jönnének velem a utcán, milyen jólneveltek…, dicsér, aztán bosszankodik, hogy felment a kenyér ára, inkább maga sütne mint régen: cipót, vakarót, kiflit…, egy fejbiccentéssel nyugtázza, hogy nem ment fel a tej ára, amit Ilike néninek mindig ugyanannyiért hoz Jóska…,jó zsírosan még melegen a tehenészetből szentkirályis műanyag flakonban, amiből Ili néni vajat, túrót, aludt tejet készít, péntek hajnalban reggeli gyanánt rituális és kihagyhatatlan az aludt tej friss kenyérrel, apjuk is azt szerette, ez a péntek reggel a régi emlékeket is előhozza, könnyezve kanalazza a finom aludt tejet, amit ma a flancos városiak kefirnek hívnak, de az nem ugyanaz, köze sincs hozzá, a lába nyomába nem ér a hazainak…, csütörtök van, Ili néni kisétál a tanyája melletti buszmegállóhoz, a helyét még apjuk járta ki, hogy ne kelljen annyit gyalogolni, ha jön a busz, ha a faluba mennek, (azóta is megáll ott…), 8:22-re ér oda a járat, óvatosan lassít, hogy a megálló melletti kis mélyedésben összegyűlt esővizet fel ne csapja Ilike nénire, az első ajtó pont előtte nyílik ki, Ilike néni a két kosárral óvatosan, komótosan felszáll,

– mosolyodik el Ilike néni, Misi annak idején együtt játszott Ilike néni gyerekeivel, szinte ott nőtt fel a tanyájukon, mindig is szerette a traktorokat, buszokat, így lett sofőr a Volánnál, Misi nagy mosollyal köszön, kezét csókolom Ilike néni, hogy tetszik lenni, megint a faluba…, kérdezgeti, Ilike néni Misi mögé ül, előrehajol és válaszol, közben Misi bezárja a busz ajtaját és gázt ad…, míg a falu központjába érnek addig beszélgetnek, nincsenek sokan a buszon, nincs leszálló, mindenki a telefonjába mélyed, Misi óvatosan lassít, amikor a központhoz érnek, Ilike néni feláll, Misi hangosan kiált a két felszálló suhancnak, várjatok, míg a néni leszáll, azok hátrahőkölnek, de türelmesen várják, hogy Ilike néni leszálljon, ….szervusz Misikém, majd jövök a fél ketteshez, ….rendben, Ilike néni, igyekszem pontos lenni, kiáltja Misi, …az vagy, mindig az vagy, integet vissza Ilike néni, aztán először a kis piacra megy zöldségért, Terikével közösen szidják a koronavírust, meg a kettős frontot, ami miatt gyakran belenyilal a rosseb Ilike néni lábszárába meg derekába, aztán a boltba megy Annuskához friss kenyérért, aztán a henteshez pulykanyakért, csontért, combért, majd a bolt előtt a padon megvárja Jóskát, aki meghozza a két flakon friss tejet, …fél kettőig még van idő, megjön Emma néni, leül Ilike néni mellé és megváltják a világot, közben arra biciklizik Andris bácsi az unokákkal, akik otthonról írják a leckét, mert nincs iskola, Ilike néni és Emma néni megállapítja, hogy Andris bácsi minél öregebb, annál jobb képű, még mindig jól tartja magát, …bárcsak fiatalabbak lennénk…, kacsintanak össze, de régen is volt az, hogy estig táncoltunk, Emma, kuncog Ilike néni, …talán igaz se volt, helyesel Emma néni, majd megállapítják, hogy sokat nőttek Andris unokái, meg sem ismernék őket, ha nem Andrissal volnának, jól neveltek, mindig köszönnek…, rákezd az eső, de csak éppen csepereg, …sóhajtanak, …csak ez a maszk ne kellene, a fene megeszi…, mérgelődik Annus…, csak túléljük ezt is, a fene egye meg a vírust…, a világháborút, ötvenhatot is túléltük…, ezt is túl fogjuk…, bizakodik Ilike néni, majd hozzáteszi, ha meg kell halni, meg kell halni, Emmám, csak még arra vagyok kíváncsi, hogy Amanda kiszabadul-e, megérdemli a sorsát, bár megérném, mielőtt meghalok, hogy mi lesz Josefinával…, teszi hozzá, …jaj, már ennyi az idő, néz a templomtorony órájára, és áll fel a padról, elköszön Emma nénitől, közben megérkezik Misi és a fél kettes, siet, hogy még időben hazaérjen, mert 15:40-kor ki nem hagyná a kedvenc sorozatát.