Hosszú órák óta dolgozott már azon az estén, későre járt, de nem tudta abbahagyni a munkát, egy nagyon távoli csillagrendszert figyelt, részletesen lejegyzetelte, amit látott, a hosszú évtizedek alatt végzett kutatómunkája nyomán több tízezer oldalnyi számítási adat, paraméter, vélekedés, meglátás, állítás, azok cáfolata került papírra, de nem tudta bebizonyítani, hogy ott, a távolban, az az apró pont, az egy új csillag, a csillag körül pedig kering egy még kisebb pont, egy bolygó, ami szakasztott mása a Földnek, legalábbis a matematikai számítások alapján, a kapott paraméterek szerint, ott kell lennie, tudta, de bizonyítani nem sikerült, az egész karrierje alatt, számos előadásban, publikációban beszélt erről a bolygóról, volt, hogy kinevették, volt, hogy elképedtek a kapott eredményeken, de sosem jutott a végére, az állítások, bizonyítások végén ott maradt a három pont, egy nap volt hátra a nyugdíjig, már hónapokkal ezelőtt kinevezték a csillagvizsgáló új igazgatóját, egy ambiciózus fiatal fizikust, egy huszonéves suhancot, akit csak a nap működése érdekelt, meg az üstökösök, excelekben végez számításokat, minden jegyzetét a telefonján hordja, nincs tolla, ceruzája, soha sem jegyzetel papírra, nem ismeri a csillagvizsgáló történetét, nem emlékszik arra, hogy mennyivel másabb volt a világ, amikor a létesítmény megépült…, az öreg csillagász, azon az estén, a nyugdíjazás előtti napon is öltönyben és nyakkendőben jött dolgozni, átnézte a jegyzeteit, kávét főzött, majd a teleszkóphoz ült és ott folytatta az ég kémlelését, ahol az előző este abbahagyta, jegyzetelt, számolt, dokumentált, közben eszébe jutott, hogy azt ígérte neki az utóda, hogy konferenciákra, születésnapokra még visszahívja, számít a a tapasztalatára…, de talán csak udvariasságból…, ajándékba egy távcső formájú kulcstartót is kapott, rajta az obszervatórium kapujának kulcsával, hogy autóval bármikor beállhasson az udvarra, ha látogatóba érkezne…, azon az estén eszébe jutott, hogy a feleségének negyvenhét évvel ezelőtt kérte meg a kezét, itt a Piszkés-tetőn, egy kis tisztáson, a kristálytiszta csillagos égbolt alatt, pont éjfélkor,

ezen jót nevettek, a lány akkor igent mondott, a következő nyáron tartották meg az esküvőt, nagy lakodalom volt, kétszáz vendég, tánc hajnalig, Tihanyba mentek nászútra, egy hét múlva pedig már új munkahelyén a csillagvizsgálóban dolgozott, tudományos segédmunkatársként…, negyvenhét év egy villanásnyi idő alatt múlt el, …szemével látja, de nem éri el a csillagokat…, sosem…, aztán abban a pillanatban meglátta, ott, az ég közepén a csillagot, amit kutatott, a csillagban előtt pedig épp elhaladt az a bolygó, ami eddig csak a számításaiban létezett, jegyzetelt, fotózott, videózott, élete értelmét, eddigi pályája igazolását látta, olyan izgatott volt, mint egy gyermek, amint megkapja a várva várt ajándékát, nem győzött betelni a látvánnyal…, ott volt a Föld-szerű exobolygó a szeme előtt, ami a csillaga, a „TOI 700”nevű vörös törpe lakható zónájában kering, tehát elvileg az élet is kialakulhatott rajta, a „TOI 700 d” jelű égitest a Földnél 20 százalékkal nagyobb, és 37 nap alatt kerüli meg csillagát, és bár a abban a távoli csillagrendszerben még három másik planéta is kering, de egyik sem a lakható zónában, de ez igen, …és ott van, most már minden bizonnyal…, kétséget kizáróan…, mindent dokumentált, ahogy hajnalodott végtelen nyugalommal sétált le az obszervatórium lépcsőjén…, lelke megtelt nyugalommal, teste könnyű volt…, szeme előtt most is a csillagot és a bolygót látta…, szeme káprázott, majd egy pillanat múlva sötét lett…, majd újra fény…, bántotta a szemét az erős napsütés, csak résnyire tudta kinyitni a szemét, feküdt, erőtlen volt, védőruhába öltözött orvosok, nővérek vették körül, gépek csipogása, szuszogása hallatszott a háttérben, Lajos bácsi.., szólította egy nővér, maga nagyon erős, két hétig volt eszméletlen, a hetvenesek közül csak maga jött vissza…, legyőzte a vírust…, Istennek hála… mondogatta a nővér, …a csillagom, a bolygóm…, suttogta a csillagász és újra maga elé képzelte a „TOI 700 d” jelű bolygót.