I.

Tíz év emlékei. Tíz év pillanatai. Ahogy telik az idő a tegnapi, majd a mai pillanat is hamar emlékké sárgul, s belevegyül a múlt képei közé. Régi fotókat nézek, magam előtt kiterítve sok száz pillanatfotó a főiskola életéből, a Főiskolai Tükör fotói. Akkor még nem digitálisan fotóztunk, minden eseményről készült felvétel után egy-két napot várni kellett, hogy láthassuk a képeket. Ezeket a fotókat pedig nem dobtuk ki, nem úgy a digitálisakat. Azokat százszámra készítjük, szinte már szelektálni sincs időnk, a felét a lomtárba dobjuk, cd-re írjuk, aztán talán sose nézzük meg újra. Most mégis. Magam elé veszem a laptopot és az elmúlt öt év újság-archívumát is sorra lapozom, napokig tart. Emlék itt, emlék ott. Régi barátok, ismerős arcok, ja, itt is voltam, ja, ezen is részt vettünk. Összecsomagolom végül a megsárgult fotókat, bezárom a képtárat is. Mennyi mindenről írtunk, mennyi mindent megörökítettünk, mennyi emlék, mennyi pillanat. Van mire gondolni, jó szívvel, kedvvel…

II.

Régi barátaim hívtak fel nemrég, hogy mi újság velem. Van, akivel tíz éve, ha találkoztam, van akivel csak pár, néhányukkal hónapokkal ezelőtt. Úgy látszik, a nyár vége, vagy talán a kerek év (2010) előhozza a régi emlékeket, s jólesik nosztalgiázni. Majd minden estére jutott egy-egy beszélgetés, hosszú órákon át. Legyen ez egy lánc, felhívtam hát’ én is néhány régen látott ismerőst, hogy vannak, mi újság velük. Jól esett nekik, nem tették le rögtön a telefont, úgy tűnik, összejön még néhány esti beszélgetés…