A város főterét az ünnepek közeledtével – a hivatalos árusok mellett – ellepik azok a mozgó árusok is, akik olykor csak a hideg okán mozognak, máskor tudatosan a direkt marketing eszközével kézből (kesztyűből) árulják a karácsonyi kellékeket, így vehetünk olcsón csillagszórót, karácsonyfaizzót, nejlonharisnyát, szaloncukor akasztót. A profin szervezett gépezet, egy újabb ünnep közeledtével termékpalettát vált, s a jól kitalált elosztói gépezet, pillanatok alatt átképzi az eladói személyzetet, s szilveszter előtt már petárdát, mini tűzijátékot, trombitát, álarcot, konfettit kínál a gyanútlan és gyanús járókelőknek, akik közül sokan kapva kapnak a felkínált lehetőségen és feltöltik a szilveszteri buli kellékeit, mondhatni az utcai piacról.
Szilveszter napján sűrű köd lepte el a belvárost, s ahogy a főtéren haladtam át engem is megszólítottak a köd homályából ki-ki lépő asszonyok, hátha veszek némi trombitát, vagy pár kiló tűzijátékot. Nem vettem végül. Ám mellettem egy fiatal pár kék-fehér konfettit akart venni, pechjükre nem volt, de sebaj, mondta az eladó, megnézzük a raktáron, s egy-két telefon után, pár perc múlva már jött is az áru, mondjuk nem épp kék-fehér színben, de a kék különböző árnyalatában, ám akkor már nem volt mit tenni a fiatal pár, megvette pár száz forintért a cuccot, talán mennyiségi kedvezményt is kaptak volna, de négy zacskót kértek csak. Sajnos, úgy hallottam, a törzsvásárlói kártyájuk nem volt náluk.
Míg vártam a deres fák alatt, elkezdett fújni a hideg északi szél, s mellém fújt két asszonyságot, akik komplett standrendszert építettek fel, természetesen legálisan, a sétáló utca szélén, kipakolták a trombitákat, a maszkokat, villogó bizgentyűket és munkába lendültek. Arra sétált egy középkorú asszony, kislányával és az egyik árusító asszonyhoz lépett: „Nyuszifület árulnak?” – kérdezte végigmérve a választékot. „Nem, az sajnos nincs” – vakarta meg a fejét a nő, s belekotort az egyik papírdobozba az asztal alatt, felnézett az érdeklődőkre, s új ajánlatot tett: „De ördögszarvam az van!”
Azt látom! Bólogattam magamban helyeslően.
A vevők pedig szomorúan álltak tovább. Talán majd jövőre! – gondolták.