Interjú: Kiszínezte a zöld világot…

szon.hu / Kelet-Magyarország / 2021. 09. 13. / Az Ünnepi Könyvhéten több megyei szerző, köztük Béres Tamás is bemutatta új kötetét. /

Tudják, melyek a magyar konyha legnépszerűbb, legautentikusabb zöldségei? Persze, a gyakorlott háziasszonyok gondolkodás nélkül sorolják: paprika, paradicsom, krumpli, hagyma, sárgarépa… Nos, hányat sikerült összeszámolni egy szuszra? Béres Tamásnak harminckilencet. A nyíregyházi író legújabb, Zöldségeskönyv című novelláskötetét az Ünnepi Könyvhéten ismerhette meg a megyeszékhely olvasóközönsége.

– Közel kétéves alkotói munka előzte meg a megjelenést. Szerettem volna az írásoknak egy füveskönyv stílusú formát adni, ám mivel ezekből már sok van, éreztem, hogy valami mást kellene kitalálni. Az étkezéshez rengeteg történet kötődik, ezért kigyűjtöttem a magyar gasztronómiában leggyakrabban használt zöldségeket. Több mint negyvenet találtam, végül harminckilenc került a kötetbe, s adja a novellák címeit – árulta el érdeklődésünkre Béres Tamás.

A Zöldségeskönyvben főként élettörténeteket olvashatunk, a szerző egy-egy pillanatot, villanást mutat az emberek, családok mindennapjaiból – hol ironikusan, máskor humoros, groteszk formában vagy csattanóval a végén.

– Az a közös bennük, hogy valamilyen módon kötődnek a konyhához, az étkezéshez. Arra törekedtem, hogy szórakozás is legyen az írás, szerettem volna játszani a nyelvvel, a formavilággal, ezért nincs két egyforma stílusú novella a kötetben. Azt gondolom, hogy ezáltal színesedett a zöld világ. A másik rendezőelv az volt, hogy hozzám köthető családi legendák és földrajzi terek is helyet kapjanak. Sok esetben a gyermekkorom, a szülőfalum és Nyíregyháza története, mindennapjai is megjelennek a kötetben.

– Azt gondolom, hogy a magyar hagyományrendszer nagyon fontos része az étkezési kultúra, nem véletlenül jelenik meg a szépirodalomban Krúdynál, Cserna-Szabó Andrásnál és még számtalan szerzőnél, hogy a szereplőket etetik vagy a gasztronómiájukon keresztül mutatják be azok jellemét, környezetét. Így itatja át az én történeteimet is a nyíregyházi és megyei gasztrokultúra. Nem titok azonban, hogy egyfajta terápiás jellege is volt számomra az írásnak, ugyanis az alkotás két éve alatt olyan élethelyzetekbe kerültem családi örömök, tragédiák vagy a koronavírus-járvány miatt, amiket úgy éreztem, bele kell szőnöm a történetekbe.

A belbecs mellett a külcsínről is érdemes szólni.

– Arra törekedtem, hogy modern legyen a könyv, ezért a megjelenését is szerettem volna ehhez igazítani. Korábbról már ismertem ­Aranyász Zita nyíregyházi grafikusművész munkásságát, elképzeltem, hogy az írásokhoz modern, kortárs illusztrációkat készít. Így is lett, Zita igent mondott a felkérésemre, képei pedig új dimenziókat nyitnak a történetek mellett, erősítik egymást.

– Az írói ötletemet a Móricz Zsigmond-könyvtár karolta fel kiadóként, és segített a szerkesztési folyamatban is. Az enyém a Tiszta szívvel füzetek második kötete, az első Nagy Zsuka Tornacipők a stégen-je volt, ami a tavalyelőtti könyvhéten mutatkozott be. Megtisztelő egy ilyen sorozat részévé válni. S bár nem volt teljesen tudatos, végeredményben mindkettő egyfajta összművészeti kiadvány erőteljes írásokkal és illusztrációkkal.

S hogy kinek ajánlja a Zöldségeskönyvet Béres Tamás?

– A humor és az érzelmek miatt elsősorban a felnőttkorosztálynak. A kötet a novellák a rövidsége miatt a vonaton, buszon ülve, esetleg megbeszélésre várva kellemes kikapcsolódás lehet.

Borítókép: Béres Tamás és Zöldségeskönyve | Fotó: Csáki Alexandra

Megjelent a Zöldségeskönyv című novelláskötetem

Kötetbemutató a Nyíregyházi Könyvhéten, 2021. szeptember 3-án (pénteken) 15:30-tól a Korzó színpadán. Beszélgetőpartner: dr. Nagy Balázs irodalomtörténész, közreműködik Aranyász Zita, grafikusművész, a kötet illusztrátora.

A Nyíregyházi Televízió tudósítása az Ünnepi könyvhét megnyitójáról (2021. szeptember 3.) Szerkesztő-riporter: Matyasovszki Edit

SZON.HU: Versek, novellák, regények nélkül üresek vagyunk…

SZON.HU: Béres Tamás videóüzenetet küldött az idei rendhagyó könyvhétre.

„Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell, / hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember: / mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember – / így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember” – Babits Mihály majd’ száz évvel ezelőtt írt, ma is aktuális soraival nyitja az idei rendhagyó ünnepi könyvhétre szánt köszöntőjét Béres Tamás.

A nyíregyházi író a megyei könyvtár felkérésére készített videóüzenetben úgy fogalmaz: könyvek, irodalom nélkül üresek vagyunk, versek, novellák, regények nélkül még üresebbek.

– Olvasni élmény – erre mindig rádöbbenünk, ha egy könyvet a kezünkbe veszünk, ha verset, prózát hallunk, bennük magunkat keressük, a mi történetünket. S ahogy csoda a történet, a mese, úgy csoda a gyermek maga is, s ha a gyermeki csoda találkozik a mese csodájával, az leírhatatlan.

– Amikor a kisfiamat olvasni látom, aztán lelkesen hozza oda a könyvet, hogy elmesélje, milyen vicceset, érdekeset talált, az egy különleges, ihletett pillanat.

Ezen a szokatlan, digitális ünnepi könyvhéten azt kívánom, hogy a gyermekek, a fiatal olvasók találják meg a csodát a könyvekben, és higgyenek a mesékben egész életükben.

Vers a felnőtté válásról

Pályatársaihoz hasonlóan Béres Tamás is saját művel zárta videóüzenetét. A Vágyfürkész című verse a gyermeki vágyakról, a felnőtté válásról szól.

A szerző nem először szólítja meg az ifjú olvasókat, tavaly októberben megjelent, Igric nagyi című tanulságos és sok humorral megírt meséje a generációk közötti kötelékek fontosságára hívja fel a figyelmet, feltárja a helyi közösségekben, valamint családi hagyományokban és értékekben rejlő erőt.

NYÍREGYHÁZA KM / forrás: www.szon.hu

Békeviselt nemzedékek félelmei – cikk a Koronáriák jegyzetsorozatról…

Dr. Karádi Zsolt és barátai nem nézhették szótlanul, hogy folyamatos katasztrófafilmmé lesz az élet.

„Hajdan, amikor még volt okunk kacagni, fesztiválnaplókat írtunk. Hol Petőfi, Arany és Tompa leveleit teremtettük újra, hol Szindbád, Alvinczi Eduárd, valamint Rezeda Kázmér kalandjait elevenítettük fel. Ma már nem tudunk nevetni. Ezért határoztuk el, hogy a veszélyhelyzet negyvenedik napján elindítjuk a Koronáriák sorozatát, amelyben esetenként egy-egy új szöveget teszünk közzé. A művek egyetlen hosszú sóhajból állnak: a végén majd így alakul ki negyven mondat a karanténról. Az életről. És a halálról.”

Rontásűző varázslat

Valahogy ekképpen kezdődött – idézte fel az irodalmi ihletettségű Facebook-oldal indulásának pillanatait Karádi Zsolt főiskolai tanár, akinek fejéből a Koronáriák ötlete kipattant. Hívhatnánk afféle rontásűző varázslásnak, amiben egyszerre munkál félelem, kíváncsiság és teremteni vágyás. Három irodalmár-tollforgató szövetkezett, hogy műveivel nevén nevezze a „gonoszt”, remélve, az így majdcsak elkárhozik. Ha valakinek kedve és ereje is van hozzá, s belepillant az április 19-re megszülető Koronáriák bejegyzéseibe, a korunk Szküllája és Kharübdisze között hányódó, kiszolgáltatott emberi lélek legmélyebb rétegeiig juthat el.

– Amikor kitört a járvány, és a veszély hozzánk is begyűrűzött, néhány hétig magam is követni próbáltam az erről szóló, egyre vészjóslóbb híreket. Óhatatlanul beszippantott a dolog. Látva, hogy néhányan egykori járványokat megidéző klasszikusok – Boccaccio, Daniel Defoe, Mary Shelley, Edgar Allan Poe, Jack London, Albert Camus, José Saramago, Gabriel García Marquez munkái – után nyúlnak, úgy gondoltam, mi is követhetnénk a példájukat. Megírhatnánk a saját érzelmi poklainkat.

Béres Tamás író és Gerliczki András irodalomtörténész barátomat azzal kerestem meg, hogy vetítsük ki magunkból az egyre inkább elhatalmasodó szorongást. Tetszett nekik az ötlet. Napokig vívódtunk, mi legyen a címe, végül a Koronáriák tűnt a legmegfelelőbbnek

– sorolta a Nyíregyházi Egyetem tanára.

Az olasz quaranta giorni (negyven nap) kifejezés, továbbá a 40-es számban fellelhető misztérium mindjárt az elején megihlette mindhármukat, illetve egyelőre Karádi Zsoltot és Béres Tamást. Az előbbi a Quaratacinque, A mindenütt jelenvaló, illetve a De a tiéd nyitva, Atyám című „sóhajtást” jegyzi, Béres Tamás pedig A negyvenről és a Kórtörténet című írásával indított.

– Gerliczki András talán a gondolatait érleli, de az is lehet, hogy még nálam is mélyebb depresszióba zuhant. Mindenesetre dr. Hamar Péter igyekezett egy rövid bejegyzéssel pótolni a hiányt – tette hozzá a tanár úr, miközben a szövegek méltatására tértünk.

– Kicsit sötétre hangoltak… – jegyeztük meg bátortalanul. – Mért, milyenek legyenek? Nehéz a mostani helyzetet másnak látni, és ebben mindannyian egyetértünk. Persze, ahogy Arthur Rimbaud francia költő mondja, az „én – az mindig valaki más”. Nyilván másképp nyilatkozik meg az ember írói énje, és másképp a hétköznapi. De meg kell vallanom, az én mindennapi énem sincs túl jó állapotban.

Távozik egy egész nemzedék
– Az első napokban mondtam is barátaimnak: most vajon nem az történik-e, hogy vége van annak a kultúrának, annak a világnak, amelyet ismertünk? Minden nemzedék megélte a maga katasztrófáit. A mi „békeviselt nemzedékünk” már azt hitte, megúszta. Amikor a hivatalos kommunikáció során halljuk, hogy meghalt tíz magyar – persze öten meg­­gyógyultak –, majd olvasom, hogy a világban már ennyi meg annyi százezer halott van, s Olaszországban tovább emelkedett a számuk: akkor csináljunk mi is karantén­show-t? Kollégáim között kézről kézre jár egy olasz tüdőgyógyász által írott szöveg. A doktor megindítóan számol be arról, hogyan távozik egy egész nemzedék.

– Azok, akik hajdan, a háború után felépítették Itáliát, jólétet teremtettek, most lepedőbe csavarva százával mennek el. „Mennek a nagyszüleink, országunk történelmi emlékezete, az emberiség kulturális öröksége…” – mondja az orvos. És ezt még csak nem is Dante írta – kezdtünk lélekben „betérni” ama sötétlő erdőbe…

– Talán az is a menekülés egy fajtája, hogy mi most mindezt megpróbáljuk kiírni magunkból. Vagy még inkább: terápia. Az ember, amíg ír, eltölt két-három órát: azalatt is talán százak halnak meg. Félő viszont, hogy a veszély még tovább fog tartani, mint ameddig ez a negyven bővített mondat napvilágot lát. És akkor még nem beszéltünk a járvány nyomában járó gazdasági világválságról, amely bennünket is fenyeget. Ám dédelgetünk valami pozitív forgatókönyvet is. Ha majdan vége lesz egyszer ennek a rémálomnak, akkor a most keletkezett írásokból akár születhet egy – manapság divatos – blogkönyv is. Reménykedjünk.

MJ

Forrás:
Kelet-Magyarország, 2020. május 13.. szerda, 4. oldal
https://szon.hu/…/hel…/bekeviselt-nemzedek-felelmei-3901338/

Szentesi Élet: “Az egykori diák, Béres Tamás mesélt a Közgében”

Cikk a Szentesi Élet 2020. januári számában: Az egykori diák, Béres Tamás mesélt a Közgében 🙂

„A mese a gyermeki lélek lakatjához való kulcs”

Az Implom József Helyesírási Verseny Csongrád megyei döntőjén, miután a versenyzők számot adtak tudásukról, a Boros Sámuel Szakgimnázium és Szakközépiskola több programot is szervezett számukra. Január 16-án az iskola egykori diákja, Béres Tamás író, szociológus tartott előadást a mese eredetéről, személyiségfejlesztő és családi közösségépítő hatásairól. Cikkünket a Szentesi Élet 12. oldalán olvashatják.
#szentesielet #tajekozottnaklennijo #varosihetilap #szentes
4. lapszám
Kultúra|39

(Forrás a Szentesi Élet 2020. januári száma / Szentesi Élet)