Keserű vérszag árasztotta el a dohos szoba fanyar levegőjét. El-elhaló hörgések hallatszottak. A szürke szoba közepén, hason fekve egy férfi feküdt. Körülötte minden csupa vér. Csupa vér. Csönd lett. Elhalkult a fali óra kattogása is. Ingája némán mozgott. A vércseppek némán hullottak a tócsába. Kintről se férkőzött zaj a szoba csendjéhez.
Valaki felzokogott. Halkan. A szoba egyik sarkában egy asszony kuporgott. Minden porcikája remegett. Testéhez húzta a lábait, fejét a térdére hajtotta. Hosszú barna haja földig ért. Karján kék-zöld foltok voltak. Testén begyógyult sebek és újak. Nem gondolt a fájdalomra. Lelke könnyű volt. Lábai, szoknyája, kezei, haja véresek.
Eltelt egy óra. A nő testén a megszáradt vér megrepedezett. Minden remegésnél egyre jobban. Felemelte fejét. Arcán a könnyek szétáztatták a sminket. Szemei feketék, szája kék volt. Az előtte pár lépésnyire fekvő férfire nézett. A napfény megcsillant a vértócsán, s aranysárgára színezte. A férfi szemei üresen bámultak a nő felé. S ő meredten nézett farkasszemet vele. Mintha hipnotizálni szerette volna, mély barna szemeiben annyi keserűség volt, amennyitől egy néma is ordított volna. A nő négy lábra ereszkedett és lassan odamászott az asztalhoz. Lerántotta róla a telefont. Az, csengő kattanással esett a földre. A zsinórjával magához húzta. Felemelte a kagylót, s a fejéhez nyomta. Egy darabig hallgatta a monoton búgást majd tárcsázni kezdett. Egy. Nulla. Egy pillanatnyi szünet majd: hét.
– Halló, rendőrség!
A válasz: szuszogás
– Halló, rendőrség. Ki van ott?
– M e g ö…
– Ismételje meg!
– Meg… öltem. Meg-öl… tem. – szólt a női hang, el-elcsukolva.
– Halló asszonyom! Mondja el pontosan mi történt!
– Meg-halt!!! … az a szemét! Meg…
– Mondja meg a nevét, kérem! Hol…
– Már nem bírtam… Neeeem! – kiáltott fel a nő.
– Nyugodjon meg, asszonyom! Honnan telefonál? …
– Meghalt! Csupa…, csupa vér!

Majd sírni kezdett.

A nő kezéből kiesett a kagyló.
– Halló asszonyom… Halló…

A telefonban egy lövés hallatszott. Majd egy tompa puffanás. S a vonal megszakadt…

Egy újabb óra telt el. Kulcs csörrent a bejárati ajtóban. Kinyílt, majd erőteljes puffanással csapódott be.
– Anyu! Apu! Megjöttem! – kiáltott fel egy gyerekhang…