Írás az Író Cimborák blogról…

Minden macska másképpen nyávog. Különböző országokban pedig különböző macskanyelven beszélnek. Figyelik az embereket és idomulnak hozzájuk. A magyar macskák öblösebb hangon, a francia macskák inkább kényesebben, a dél-olasz macskák pattogósabban, a japán macskák hosszasan, de élesen nyávognak. Hét éves koromig éltem Japánban. Anya Kisszékelyről repült el Kitakjúsú városába, hogy világot lásson, és éneket tanítson a helyi iskolában. Ott ismerkedett meg apával, aki kalandvágyból utazott, és kitanulta a kormoránokkal történő halászatot is. Ez egy több mint ezer éves módszer, úgy hívják „ukai”. Abból áll, hogy az idomított madarak segítenek a halászoknak édesvízi pisztrángot fogni. Anya
és apa a kikötőben találkoztak a Kanmon híd lábánál, egy kis családi étteremben. Anya a wasabi szósztól magyarul kiáltott fel. Apa a sarokban ebédelt és meglepődött, hogy olyan erős a mártás, hogy magyarul
kurjongatnak a vendégek. Beleszeretett anyába rögtön, még a söréből is adott neki, hogy ne csípje a száját a szósz. Romantikus történet, igaz? Nekem így mesélték.

    Egy év múlva születtem meg, egy esős péntek délután. Az esőre nem emlékszem, de az eső és a tenger sós illatának elegye emlékezetembe idézi. Sokat sírtam, állítólag mintha macska nyávogott volna, azt mondta a helyi házmester. Anyáék jót nevettek ezen, de lehetett benne valami, mert plüss macskákat kaptam ajándékba, hogy ne sírjak. Mindenki Aoi Neko-nak, azaz kék macskának, hívott. Ez lett a becenevem.
    Sokszor voltunk a tengerparton a szüleimmel. Sétáltunk vagy ültünk a sziklákon, hosszú percekig figyeltem a hegyeket, a háborgó vizet, a zúgó szelet és közben nagyokat szippantottam a tenger sós illatából.
   Kyushu szigete a cseresznyevirágzás alatt a legszebb: minden rózsaszín, minden zöldell, minden éled, ezer illat keveredik ezer illattal. Hat éves voltam és épp Kunisaki mellett piknikeztünk, köveket és érdekes
fadarabokat gyűjtöttem a parton, amikor észrevettem, hogy figyel valaki a távolból. Egy szürke-fehér csíkos, vastag bundájú macskaféle állat volt. Leültem egy nagy sziklára. Az állat lassan közeledett, majd
mellém kuporodott és a fodrozódó vizet figyelte. Pont úgy néztünk ki, mint a kis herceg és a róka, amikor a csillagos eget figyelték. Hosszú percekig nem mertem megszólalni.
– Szeretem a tengert nézni és hallgatni. Minden hullám más és más. Mindnek egyedi hangja van. Egyre erősebb, ahogy a parthoz ér, aztán nem hallod többé – néztem a távolba.
De ő csak hallgatott.
– Nem is tudom, miért mondtam el ezt pont most, pont neked – folytattam. – Már régóta tudom, illetve megfigyeltem, de még senkinek sem mondtam el – sóhajtottam.
– Sii vagyok. Vadmacska, és nem szeretem az embereket – felelte, de mégis az emberekről kezdett el beszélni, vagy inkább nyávogni, de furcsamód értettem minden szavát.
– Miért beszélsz nekem az emberekről? – kérdeztem a vadmacskától.
– Másnak is próbáltam elmondani mindezt, de te vagy az első, aki nemcsak hallja, de érti is, amit mondok – nézett rám komolyan.
– De még csak hat éves vagyok. Most megyek iskolába. Alig tudok valamit a világról. Az emberekről pedig még annyit sem – szabadkoztam.
– A gyerekek többet tudnak és értenek a világról, mint a felnőttek – sírta el magát a macska.
Megsimogattam. Már nem sírt.
– Téged is meg szoktak vigasztalni, ha szomorú vagy? – kérdezte hozzám bújva.
– Meg. Az anyukám és az apukám. Pedig felnőttek.
– Lehetnek kivételek. Mint a macskák között. Vannak házi macskák és mi, vadmacskák. Macska, macska, de mégse ugyanaz – gondolkodott el.
– Akkor én is tanítottam neked valamit? – néztem rá.
– Igen. Olykor közelebb kell mennünk a másikhoz… – mondta.
   Azon az egy héten át, amíg Kyushu szigeten piknikeztünk, minden nap találkoztunk és minden nap megtudtunk valami újat a másikról.
    Hónapokig nem láttam aztán. Utoljára a házunk mellett pillantottam meg, ahogy az embereket figyelte.
Nem méregette őket, inkább megismerni akarta őket.
   Év végén, mielőtt a hideg évszak beköszöntött volna, visszautaztunk Magyarországra. A tenger helyett a Duna hangját hallgattam, és rájöttem, hogy a hullámok itt is mind mások, nincs két egyforma köztük.
A hangjuk hasonló, de inkább öblösebb, mint a japán tengeri hullámok, azok élesebben zúgnak. Akárcsak a macskák nyávogása, úgy a hullámok zenéje is más és más minden országban.
    Pár évre rá képeslapot kaptam Japánból, Kitakjúsú mellett adták fel, a yoshitomi-i postahivatalban.
Sii küldte. Tudósított a macskakaparás betűivel, hogy jól van, és rájött egy fontos hasonlóságra a vadmacskák és az emberek között. Ha arra járnék újra, keressem meg, és szívesen elmondja az elméletét.

Kíváncsivá tett. Összecsomagoltam a legszükségesebbeket, még ajándékot is készítettem.
Ha anyáék elengednek, hamarosan indulok. Már csak azt kell kitalálnom, hogyan győzzem meg őket.
Sii biztosan kijön elém a repülőtérre.

Író Cimborák blog / 2024. október

A VÖRÖS POSTAKOCSI FOLYÓIRAT FOLYAMATOSAN TUDÓSÍTOTT A 2019-ES VIDOR FESZTIVÁL ESEMÉNYEIRŐL. KÖZZÉTETTE GULLIVER NYÍREGYHÁZI KALANDJAIRÓL SZÓLÓ NAPLÓJÁT CSAKÚGY, MINT KÉT MÓRICZ-HŐS: A JÓ NYILAS MISI (ILLETVE MIHÁLY), VALAMINT A NAGYEVŐ KIS JÁNOS GONDOLATAIT.  A SZÖVEGEKBŐL KIDERÜL, VAJON SWIFT ÉS MÓRICZ ALAKJAI TALÁLKOZNAK-E A VIDOR-ON, S HA IGEN, MIT KEZDENEK EGYMÁSSAL…

(Gulliver: Karádi Zsolt; Nyilas Misi: Béres Tamás; Kis János: Gerliczki András)

A teljes szövegek A Vörös Postakocsi online felületén olvashatóak.

Írásaim Nyilas Misi hangján, de a mai kor szellemében twitter-bejegyzésekként íródtak:

9. nap:
Nyilas Misi twitterüzenetei a Vidorról

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 31. (Szo) / 09:31

#nyilasmisivagyok #vidornaploavorospostakocsionlineon Ma van a nyár utolsó napja. Legalábbis a naptár szerint. Égető meleg már kora reggel. Nincs kedvem kikelni az ágyból. Tovább alszom. De aztán negyedóránként újra felkelek. Az iskolakezdés jár a fejemben. Vajon milyen lesz az első nap? A másodikról már nem is beszélve. A nyári szünetre feladott kötelező olvasmányt elolvastam, ahogy eminens diákhoz illik. #eminensdiákvagyok #légyjómindhalálig #zsigabácsi Még átolvasom a Légy jó mindhalálig-ról írott naplómat, apró javításokat végzek rajta. #márváromaziskolát #mavananyárutolsónapja #azőszszelelengedez

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 31. (Szo) / 12:07

A reggelit kihagytam a hosszúra nyúlt reggeli láblógatásom miatt. Dél van. Már nagyon éhes vagyok. A Kossuth utca környékén több remek gyros-os is van, de s Sólyom utcai mindig jó választás, hanem a legjobb. Bevágok egy óriás adagot, dupla szalonnával. Remek diákebéd. #gyrosebéd #gyorskaja #teleahasam #madélbenindulanap

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 31. (Szo) / 13:20

Édesanyám hívott, hogy otthon hagytam a tankönyveimet. (Upsz! Észrevették.) Nagyon meglepődtem. Feladják elsőbbségi csomaggal. Apám nagyon ideges volt, hogy hogyan lehet ilyen fontos dolgokat elfelejteni. Jeleztem neki, hogy ne aggódjon, az első héten úgyis laza a suli, ha mégis égető szükség lenne a könyvekre, tudom használni a padtársamét. Hacsak nem hagyta ő is otthon. #micsodadolog #majdnemsikerültelhagynomatankönyveket #desajnosnem #nyilasmisipakkotkap #remélemkajaisleszbenne #kolbászszagúleszazösszeskönyvem #indulasuliyeah

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 31. (Szo) / 13:20

Peti, Csabi, Robi, Ádi, Jani, a kedvenc osztálytársaim is rámírtak a messengeren, hogy este fussunk össze a The Biebers koncerten. #thebiebers #dübörögaház #valamimástmégmondtamvolna

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 31. (Szo) / 16:41

A Kossuth téren nagy a nyüzsi. Szombat van elvégre. Tömeg hömpölyög. Vásári komédiások a főtéren. Egy csíkos ruhás fickó lovacskás vitéznek öltözve nyomja. A gyerekek és a szülők is élvezik. Jókat nevetek rajta. Vicces. Vidoros. #vásárikomédiások #lovasvitéz #viccesutcaszínházgyerekeknek

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 31. (Szo) / 17:05

A Korona Szálló előtt egy zsonglőr focilabdákkal játszik. Wowww. Miért nincs helye a magyar válogatottban? #labdazsonglőr #egylabdasepattanel #mindenféledolgokkalzsonglőrködik #ámulatbaejtőenügyes

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 31. (Szo) / 20:16 Remekül sikerült The Biebers koncert. Jó hangulat. Remek dalok. Élőzene. Ismert dallamok. Yeah. Peti, Csabi, Robi, Ádi, Jani és én is nagyot tomboltunk. Aztán jött a Sunhine szülinapi buli. Dizsizés estig. Kivételesen tovább maradtam a városban. Még megcsodáltuk a tűzijátékot, az utolsó meleg nyári estén… Jó volt az idei Vidor. Jövőre, veletek, ugyanitt. #végetértavidor #nyárvégifesztiválnyíregyházán #jókedvvelindulazősz #nyilasmisivagyok

6. nap: Nyilas Misi twitterüzenetei a Vidorról

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 28. (Sze) / 08:10

#nyilasmisivagyok #vidornaploavorospostakocsionlineon Sanyi tegnapi korrepetálása nem sikerült valami fényesen. Semmi kedve nem volt a tanuláshoz. Csak a nyaralás emlékeit mesélte. A telefonján végig kellett néznünk az összes, több száz fotót. Pedig én erősködtem, hogy közeledik a tanév és újra formába kell lendülni, ismétlés, ismétlés a tudás anyja. Aztán én is elcsábultam. Tengerpart. Nyár. Napsütés.Hmmm. #sanyikanemakarttanulni #amitmegtanulszfiamaztnemvehetikeltőledsoha #nyáriemlékek #napsütés

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 28. (Sze) / 09:27

#vidorfeszt #lássukmileszmaavidoron Reggeli után a telefonom nyomkodom. Nézem, milyen programok lesznek ma a Vidoron. Asszem’ beugrom a Vidor Kertbe, előtte megnézem magamnak a Bencs Villában az irodalmi estet, később a Kossuth téri színházi előadás hangulatára is kíváncsi vagyok. #vidorkertabuli #vidornoirabencsben #színházielőadásakossuthtéren

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 28. (Sze) / 11:12

Lassan telik az idő. A tévében nincs semmi, ami érdekelne. A Vidor Fesztivál programjai is csak délután indulnak be. Nincs kedvem semmihez. Lehet, hogy tényleg hiányzik már a suli? Remélem, pénteken már megjönnek a kollégiumba az osztálytársaim. Hétfőtől suli ezerre. Olvasok valamit Móricz Zsiga bácsitól. Volt egy török Mehemed… #unatkozom #végeanyárnak #nagyonmelegvan #unatkozniisunok #mitegyekebédre #voltegytörökmehemed

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 28. (Sze) / 15:37

Majdnem elaludtam. Az igazság az, hogy elaludtam. Irány a Bencs Villa. Vidor Noir címmel irodalmi humorest kezdődik mindjárt. Yeah. #irodalomavidoron #azirodalomvicces #móriczzsigmondotroastolják #irodalmistandup #bencsvilla #elnekéssekjaj

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 28. (Sze) / 17:01

Egy kicsit várat magára a kezdés. Egy perccel múlt öt. Majdnem teltház van. Így viccesebb az irodalom, mint az iskolában. De jó, hogy többen is vagyunk fiatalok itt. #mikorkezdődikmár #ittamegykólátazelőbb #böfögnömkell #márkezdődikis #lekellnémítaniatelefont

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 28. (Sze) / 19:22

Ez jó volt. Majd másfél órás program lett. Móricz Zsiga bácsi szellemiségét idézték meg A Vörös Postakocsi és a Szabolcsi Szemle szerzői. Azért helyben is vannak jó tollú írók. Nagyokat nevettem. Voltak megható pillanatok is. Zsiga bácsit meggyanúsították mindenféle bűnügyekkel, de végül is megmenekült. Huhhh. Azért ennek örülök, mert amúgy jófej író. Van egy-két szimpi főhőse. (hehehe) Menő a bajusza is. Asszem, ha felnőtt leszek nekem is ilyen bajuszom lesz. A bajuszom mögött pedig én is ilyen kajánul fogok mosolyogni. #móriczzsigabácsiraemlékeztek #jótnevettem #többszöris #jövőreeljövökmegint #azirodalomvicces #eszemegylapcsánkátakossuthtérenasszem

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 28. (Sze) / 20:22

A Kossuth téren bevágtam egy lapcsánkát sok tejföllel, sok sajttal. Két férfi a művházban tartott Hajós András-estet dicséri. #aleküldöttember #hajósandrásavidoron Már megy a nagyszínpadon a Nicsak, ki lakik itt? című Cooney vígjáték. A műsorfüzet azt írja: téboly két részben. Irány a Vidor Kert. Jöhet egy óriás mentás limonádé, mielőtt vissza kellene mennem a kollégiumba. Tiszta mediterrán hangulatom van. #nyüzsögabelváros #emberekmindenütt #ételillatésutcazene #miértnincsegészévbenvidor #egyliteresmegamentáskoktéltiszok #elveszekatömegben #jóéjtszerda

3. nap: Nyilas Misi twitterüzenetei a Vidorról

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 25. (V) / 09:55

#nyilasmisivagyok #vidornaploavorospostakocsionlineon Ma költöztünk be a kollégiumba. Anya nyaggatott, hogy otthon ne hagyjak semmi fontosat. A telefon nálam, a ruháim itt vannak. Apa még kisüstit is tett be, hogy adjam oda az igazgató úrnak. De előtte még beleivott, hogy biztosan jó szert tett-e be. Ok. Erős anyag. Mondta. Anya háromszor is megölelt. #otthonedesotthon #ujranyiregyen #vidorleszma #faterpalinkajaalegjobb #vidorfeszt

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 25. (V) / 11:22

Most látom csak: az iskolai cuccaim otthon maradtak. Se könyv, se füzet, se színesceruza-készlet. Nagyon aggódok. (#irónia) Azért annyira mégsem. Majd megleszek valahogy nélkülük. A szüleim feladják postán, úgyis küldenek havonta egy nagy pakkot. #nyilasmisipakkotkapott #hehehe #nincsensuli #remelemelvesztekakonyveim #csakanyamegnetudja #megapase

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 25. (V) / 12:13

Holnaptól mennem kell Doroghyékhoz. Sanyikát korrepetálom, közeledik a szeptember. Vészesen. Átnézzük a matekot meg a magyart. Ma érkeznek haza a Horvátországból. Sanyika beteg is volt, az egyik este sok csevapcsicsát evett. #mindigamunka #Sanyi #megyameloezerrel #magyarmatekkorrepetallastvallalok #csevapcsicsa

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 25. (V) / 13:01

Sietnem kell az ebéddel. Ma Pósalaki bácsinak olvasok fel A Vörös Postakocsi online-ból. Aztán irány a Vidor. Kóla a barátokkal a Kossuth téren. Hambi. Színház. Buli. Koncert. Meglátjuk. #kesoiebed #mindigrohanok #onlineolvasok  #indulaVidor #Vidorfesztival2019 #haverokbulinyiregyhaza #estehalottpenz #delutanszinhaz

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 25. (V) / 14:26

Már most rengeteg ember van a városban. Látszik, hogy este buli lesz. Pósalaki bácsi kétszer aludt el a felolvasás közben. Sebaj. Nagyon meleg van. Fülledt idő. Deszkára pattanok és irány a főtér. A Nyír1flow akrobata csapata nyomatja. Yeah. Nagyon ott vannak. Jó hangulatot ad a belvárosnak az utcazene. Lehetne mindig buli. Pisztácia fagyit veszek. Gyorsan kell enni, a melegben hamar szétfolyik. #vidorfeszt #nyir1flow #utcazeneakiraly #szeretemafagyit #deszkasdiakvagyok #hellohaverok #indulabuli

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 25. (V) / 14:55

A sulival sokat járunk színházba. Amúgy, szerintem menő színházba járni. Belógtam egy nénivel meg egy bácsival a Művészbe. Cserna-Szabó András a Művészasztal vendége. Jófej, laza csóka. Szereti a pacalt. Nabumm! Apám is kajálja. Többszáz féle pacal van. Köszi az infót. A színészek előadnak a Sömmi című regényéből. Figyeljetek! Ez a Rúzsa Sándor véres egy betyár volt, ne nagy arc. Vicces és megrázó a program. Nyomot hagy bennem. #Vidorfeszt #muveszasztal #szeretemakamaraszinhazidarabokat #csernaszabo #ruzsasandor #sommi #abetyarmindenit #egyhetrekipipaltamaszinhazat

@nyilasmisi_vidor2019 / 2019. augusztus 25. (V) / 21:30

Tele a Kossuth tér. A Halott Pénz vágja a nagyszínpadon. Együtt a haverokkal. Kólázunk és hambit eszünk. Nagyon vagány a hangulat. Jó a buli. Aláírattam a sapkámat Marsalkó Dáviddal. Nagyon menő leszek a suliban. Yeah. Yeah. Big like. „Van valami a levegőben, valami, ami éjjel összerak. …valami, ami reggel szétszed.” Yeah. A burgeresnél ’asszem Kis Jancsi bácsit láttam, anyám egy távoli rokonát. Mindegy. Csapatok haza a tömeggel. Tízkor zárják a kolit. Ciki lenne csöngetéssel felkelteni a portás bácsit. #Vidorfeszt #halottpenz #reggelsokaigalszommajd #valamivanalevegoben #likeazestre

2. nap: Kis János: Aki keres (lejegyezte: Gerliczki András)

Itt bolyong a lelkem a város utcáin láthatatlanul. Nincs ebben semmi rendkívüli, kérem szépen, én már életemben is láthatatlan voltam. Ki vett volna észre? A málészájú fiam, az akaratos feleségem, a vén Sarudy, az érthetetlen jókedvvel megáldott parasztok? Zsiga bácsi! Ő igen! A hála aranyozza be nagyságos kezeit, melyekkel bő száz éve oly szívszorítóan írta meg életem tragédiáját, árnyékvilágba fordulásom nyomorúságos történetét. Ha némelykor túloz is, nem kívánok én azon másítani, legfeljebb, ha megengedné a sors, azt kérném, Kis János helyett Kiss János lehessek.

A sors azonban nem ily kegyes. Örökéhesen, mélységes mélabúval verten támolygok a vidáman zsibongó tömegben, ha acélos ifjú testem volna, se vetnének ügyet rám, élnek, örülnek, mosolyognak, falatoznak, italoznak, társalkodnak, vidorognak.

Éjszaka van már, a lapcsánkás bódé előtt tekintélyes sor kígyózik, nem értem őket, akárhogy is nézem, a lapcsánka szegényes étel, még az én korpaciberén fonnyasztott szívem sem túlságosan repes érte, lehetne persze gazdagon, ízesen, fűszeresen, roppanós-krémes-feszes-harapható formára csinálni, a fokhagymás tejföllel nincs is baj, látom, loccsantanak rá egy kanálnyit, még sajtot is szórnak rá, dehát, kérem szépen, egy gyermekmaroknyi reszelt krumpli semmi ízzel, szárazra sülten, egy kila disznócomb – mármint sertés – áráért, ez azért mégiscsak sok, éhemet elnyomva lófrálok tovább.

Van aztán kürtőskalács, ízes-édes, csakhát nem lakat jól, az éhet növeli legfeljebb. Bizony, bizony, ez a fesztivál nem a sztrítfúd apoteózisa,  jegyezném meg malíciózus iróniával, ha tudnám, mi az a sztrítfúd, mi az az apoteózis, mi az a malícia, mi az az irónia. Dehát nem tudom. Csak azt tudom, éhes embernek hús kell. Rengeteg savanyú löttyöt nyeltem én már életemben, nézzék el nekem, kérem szépen, ha most – üstöllést – jókora ökológiai lábnyomot hagyok magam után, és egy hamburgersütőt keresek. Aki keres az halál, viccelődik Garaczi László író úr valamikor a régiségben, de viccelődhet, lehet bármi, szmrty, vagy amit akartok (írja ezt is ő), eljutok a hamburgerig.

A Cock and Bull kitelepült diner kocsija (food truck) hamisítatlan amerikai retro életérzés, a tanultabb városi firkászok azt is ideokoskodnák, hogy az első diner kocsit még lovak húzták 1872-ben. Szerény külső mögött derék polgárok, szorgos munka, megkérdőjelezhetetlen minőség. A nyíregyházi Cock and Bull kocsijában is (aranyozza be az ég összes kezeiket), ahol Bull Burgert kapok két lapcsánka áráért. Szaftos húspogácsa a közepén, ahogy ráharapsz, kicsordul a leve, amit minden ínyenc felitat a végén, amikor minden elfogyott – már jóllakott gyomorral, de még éhes lélekkel -, egyszóval felitat egy hústalanul maradt burgerbuci utolsó foszlányával. Aki egész lényével éhezett, tudja, ez minden örömök csúcsa.

Meg is nyugodtam ettől ideig-óráig. Szép napom volt. Visszatekintve egy picinyke pódium jelenik meg újra előttem: a trópusi délután izzásában a Milord duo zenélt, Gerome és Bálint Ildikó. Nevük Edit Piaf slágerét idézi. Milord, a férfi címszereplő, Piaf énekel hozzá. Piaf, aki itt a mindenség ősanyja, teremtő, megtartó, megbocsátó, a világ gyémánttengelyét kiegyenesítő, a NŐ, a FEMME, a bölcs szeretető. A férfi pedig? A valaha büszke, a Quand vous serez bien vielle… (Amikor öreg lesz ön) szonettjének idején még magabiztos, itt a dalban viszont már a kapuzárás után megszelídült, a Helénához visszatérő Ronsard. Az ő alakja gomolyog a sanzon minden sorából. Persze, hogy a szerelemről szól. Minden a szerelemről szól. (Joggal kérdezhetnék Önök, így az írás végén, hogy egy szegényparaszt Móricz-hős hogy fogalmazhat így. Mi köze van őneki – mármint Kis Jánosnak – a magaskultúrához? Nos, csak ahhoz van köze.) S ne feledjük, 1909-ben jobblétre szenderültem – ami persze erős eufémia. Node a viccet félretéve: a halál maga a szingularitás. Onnantól kezdve mindent tudunk.

Az írások itt olvashatók eredetiben a litera.hu oldalán

Vidorhétfő

Vidorkedd

Vidorszerda

Vidorcsütörtök

Vidorpéntek

Vidorszombat

Vidorvasárnap