A negyven mint szám a matematikában a kettes számrendszerben 101000, a nyolcas számrendszerben 50, a tizenhatos számrendszerben 28 alakban írható fel, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni, de bámulatos, a negyven páros szám, összetett szám, azon belül félprím, nyolc osztója van a természetes számok halmazán, ezeket most nem venném sorra, maradok csak a negyvennél, ami nyocszögszám és ötszögalapú prímszám is, és mivel osztóinak egy részét összeadva megkapjuk a negyvenet, ezért áltökéletes szám, na álljunk meg egy pillanatra ennél a dolognál, hogy áltökéletesség, csak azért mert negyvenes valaki, vagy valami, még ha a számelméletben az áltökéletesség mást is takar, mint a mi materiális világunkban, ahol most a COVID-19 járvány negyvenegynéhányadik napján a számok uralják a médiát és a mindennapjainkat, hogy hány új és hány gyógyult és hány tünetmentes és hány intenzíven ápolt és hány elhunyt és hány nálunk és hány a világon és mennyi lesz még…, az egyik pillanatban összeesküvés-elméletet gyártunk, aztán megnyugszunk, félünk és reménykedünk, magunkba zárkózunk és sírva kimondjuk, amit nem akartunk kimondani…, a negyeven nap sok mindenre megtanított bennünket, a negyven nap a mi tanítónk, kezünkre csapott, felemelte a mutató ujját és így szólt, tanított, imígyen, hogy vigyáznunk kell magunkra és a családunkra, a barátainkra, arra, hogy mennyire törékenyek vagyunk és sebezhetők, a tudomány nagyon fejlett, de még nem olyan mindentudó, mint ahogy hittünk…, apropó tudomány: a periódusos rendszer negyvenedik eleme a cirkónium, nyelvújításkori neve: jácany (ez különlegesen szép szó), ezüstfehér színű, jól alakítható, nagy szilárdságú fém, amúgy atomerőművekben reaktorszerkezeti anyag, de acélgyártásnál és a fogászatban is elő-előfordul, olvadáspontja 1857 Celsius-fok, apropó 1857-ben került sor Ferenc József császár és Erzsébet császárné (Sissi), az akkori uralkodó pár első hivatalos magyarországi körútjára is (de ez most mellékes)…, a negyven erős szám, én, aki már túl vagyok rajta, mármint a negyedik ikszen, tapasztalatból beszélek, nagy hatással van az emberekre, innen már B oldal, ami nem olyan veszélyes, de egy-két évtized és veszélyeztetetté válok a korona- és egyéb vírusokkal, betegségekkel szemben, gyakrabban fáj a derekam, a kettő helyett negyvenszer gondolom meg, hogy menjek-e futni, vagy sem, de nem panaszkodásképp, csak tapasztalatképp sorolom, negyven év emlékei és tapasztalatai erőt adnak, nem csak vélekedem valamiről, hanem tapasztalatból mondom a kisfiamnak, hogy az jó lesz, vagy emez fájni fog, na mindegy…, én szóltam, …na látod…, negyven nap a vészhelyzet után olyan, mint az emberi élet első lépcsőfokán túl lenni, negyven hétig tart az áldott időszak, a várandóság, ami mégiscsak az élet első lépcsője, bár a nevem mellé írt évek számához nem számít hozzá…, a negyven nap a Bibliában is fontos szám: Krisztus negyven napig böjtölt a pusztában, Mózes negyven napot töltött és böjtölt a Sínai-hegyen, mielőtt megkapta a Tízparancsolatot, de a vízözön is negyven nap és negyven éjjel tartott…, negyven nap – tehát – most is eltelt…, talán bölcsebben, erősebben, látszólagos karanténba zárva várjuk a következő negyven fontos napot…, a vírus tetőzését, a lecsengését, …nem akarok beteg lenni, nem akarom, hogy a családom beteg legyen…, félek a haláltól…, …nem hiszem, hogy elég erőm lenne, bármilyen halált megélni vagy végignézni…, erre is rádöbbentem, amikor negyven napos leltárt írtam…, törékeny és sebezhető vagyok, de ezt a kisfiamnak nem árulom el, mert egy apa erős, sebezhetetlen és mindenre tudja a választ…, kilenc évesen még én is ezt hittem…
Béres Tamás összes bejegyzése
Békeviselt nemzedékek félelmei – cikk a Koronáriák jegyzetsorozatról…
Dr. Karádi Zsolt és barátai nem nézhették szótlanul, hogy folyamatos katasztrófafilmmé lesz az élet.
„Hajdan, amikor még volt okunk kacagni, fesztiválnaplókat írtunk. Hol Petőfi, Arany és Tompa leveleit teremtettük újra, hol Szindbád, Alvinczi Eduárd, valamint Rezeda Kázmér kalandjait elevenítettük fel. Ma már nem tudunk nevetni. Ezért határoztuk el, hogy a veszélyhelyzet negyvenedik napján elindítjuk a Koronáriák sorozatát, amelyben esetenként egy-egy új szöveget teszünk közzé. A művek egyetlen hosszú sóhajból állnak: a végén majd így alakul ki negyven mondat a karanténról. Az életről. És a halálról.”
Rontásűző varázslat
Valahogy ekképpen kezdődött – idézte fel az irodalmi ihletettségű Facebook-oldal indulásának pillanatait Karádi Zsolt főiskolai tanár, akinek fejéből a Koronáriák ötlete kipattant. Hívhatnánk afféle rontásűző varázslásnak, amiben egyszerre munkál félelem, kíváncsiság és teremteni vágyás. Három irodalmár-tollforgató szövetkezett, hogy műveivel nevén nevezze a „gonoszt”, remélve, az így majdcsak elkárhozik. Ha valakinek kedve és ereje is van hozzá, s belepillant az április 19-re megszülető Koronáriák bejegyzéseibe, a korunk Szküllája és Kharübdisze között hányódó, kiszolgáltatott emberi lélek legmélyebb rétegeiig juthat el.
– Amikor kitört a járvány, és a veszély hozzánk is begyűrűzött, néhány hétig magam is követni próbáltam az erről szóló, egyre vészjóslóbb híreket. Óhatatlanul beszippantott a dolog. Látva, hogy néhányan egykori járványokat megidéző klasszikusok – Boccaccio, Daniel Defoe, Mary Shelley, Edgar Allan Poe, Jack London, Albert Camus, José Saramago, Gabriel García Marquez munkái – után nyúlnak, úgy gondoltam, mi is követhetnénk a példájukat. Megírhatnánk a saját érzelmi poklainkat.
Béres Tamás író és Gerliczki András irodalomtörténész barátomat azzal kerestem meg, hogy vetítsük ki magunkból az egyre inkább elhatalmasodó szorongást. Tetszett nekik az ötlet. Napokig vívódtunk, mi legyen a címe, végül a Koronáriák tűnt a legmegfelelőbbnek
– sorolta a Nyíregyházi Egyetem tanára.
Az olasz quaranta giorni (negyven nap) kifejezés, továbbá a 40-es számban fellelhető misztérium mindjárt az elején megihlette mindhármukat, illetve egyelőre Karádi Zsoltot és Béres Tamást. Az előbbi a Quaratacinque, A mindenütt jelenvaló, illetve a De a tiéd nyitva, Atyám című „sóhajtást” jegyzi, Béres Tamás pedig A negyvenről és a Kórtörténet című írásával indított.
– Gerliczki András talán a gondolatait érleli, de az is lehet, hogy még nálam is mélyebb depresszióba zuhant. Mindenesetre dr. Hamar Péter igyekezett egy rövid bejegyzéssel pótolni a hiányt – tette hozzá a tanár úr, miközben a szövegek méltatására tértünk.
– Kicsit sötétre hangoltak… – jegyeztük meg bátortalanul. – Mért, milyenek legyenek? Nehéz a mostani helyzetet másnak látni, és ebben mindannyian egyetértünk. Persze, ahogy Arthur Rimbaud francia költő mondja, az „én – az mindig valaki más”. Nyilván másképp nyilatkozik meg az ember írói énje, és másképp a hétköznapi. De meg kell vallanom, az én mindennapi énem sincs túl jó állapotban.
Távozik egy egész nemzedék
– Az első napokban mondtam is barátaimnak: most vajon nem az történik-e, hogy vége van annak a kultúrának, annak a világnak, amelyet ismertünk? Minden nemzedék megélte a maga katasztrófáit. A mi „békeviselt nemzedékünk” már azt hitte, megúszta. Amikor a hivatalos kommunikáció során halljuk, hogy meghalt tíz magyar – persze öten meggyógyultak –, majd olvasom, hogy a világban már ennyi meg annyi százezer halott van, s Olaszországban tovább emelkedett a számuk: akkor csináljunk mi is karanténshow-t? Kollégáim között kézről kézre jár egy olasz tüdőgyógyász által írott szöveg. A doktor megindítóan számol be arról, hogyan távozik egy egész nemzedék.
– Azok, akik hajdan, a háború után felépítették Itáliát, jólétet teremtettek, most lepedőbe csavarva százával mennek el. „Mennek a nagyszüleink, országunk történelmi emlékezete, az emberiség kulturális öröksége…” – mondja az orvos. És ezt még csak nem is Dante írta – kezdtünk lélekben „betérni” ama sötétlő erdőbe…
– Talán az is a menekülés egy fajtája, hogy mi most mindezt megpróbáljuk kiírni magunkból. Vagy még inkább: terápia. Az ember, amíg ír, eltölt két-három órát: azalatt is talán százak halnak meg. Félő viszont, hogy a veszély még tovább fog tartani, mint ameddig ez a negyven bővített mondat napvilágot lát. És akkor még nem beszéltünk a járvány nyomában járó gazdasági világválságról, amely bennünket is fenyeget. Ám dédelgetünk valami pozitív forgatókönyvet is. Ha majdan vége lesz egyszer ennek a rémálomnak, akkor a most keletkezett írásokból akár születhet egy – manapság divatos – blogkönyv is. Reménykedjünk.
MJ
Forrás:
Kelet-Magyarország, 2020. május 13.. szerda, 4. oldal
https://szon.hu/…/hel…/bekeviselt-nemzedek-felelmei-3901338/
Szentesi Élet: “Az egykori diák, Béres Tamás mesélt a Közgében”
Cikk a Szentesi Élet 2020. januári számában: Az egykori diák, Béres Tamás mesélt a Közgében 🙂
„A mese a gyermeki lélek lakatjához való kulcs”
Az Implom József Helyesírási Verseny Csongrád megyei döntőjén, miután a versenyzők számot adtak tudásukról, a Boros Sámuel Szakgimnázium és Szakközépiskola több programot is szervezett számukra. Január 16-án az iskola egykori diákja, Béres Tamás író, szociológus tartott előadást a mese eredetéről, személyiségfejlesztő és családi közösségépítő hatásairól. Cikkünket a Szentesi Élet 12. oldalán olvashatják.
#szentesielet #tajekozottnaklennijo #varosihetilap #szentes
4. lapszám
Kultúra|39
(Forrás a Szentesi Élet 2020. januári száma / Szentesi Élet)
Béres Tamás, IGRIC NAGYI című meséskönyvét mutatták be a könyvtárban
A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban 2019. december 4-én Béres Tamás
IGRIC NAGYI című mesekönyvét mutatta be az érdeklődőknek.
A szerzővel Dr. Karádi Zsolt irodalomtörténész beszélgetett. Közreműködött az Igrice Néptáncegyüttes.
(Forrás: www.nyiregyhaza.hu)
Megérkezett az Igric nagyi című mesekönyvem
Megjelent az Igric nagyi című mesekönyvem. 2019. október 5-én Napkoron tartottuk az első kötetbemutatót, ahol dedikálásra is sor került.
“Igric nagyi felvette kedvenc kék pipacsos otthonkáját és kiment az udvarra, megetette a kakast, a kilenc tyúkot, a három kacsát és a négy libát. Azok hangos kukorékolással, kotkodálással, hápogással, gágogással köszönték meg a reggelit, ki-ki a saját nyelvén.
Aztán Igric nagyi kalácsot sütött. Ünnepi kőttes kalácsot nyolc fonattal. Hiszen nagy nap volt. Vagy már említettem korábban? Különleges nap. A nyári szünet első napja. De azért is, mert Panni és Gyuszi, nagyi két legszebb és leg-leg-kedvencebb unokája érkezik hozzá.”
Béres Tamás tanulságos és sok humorral megírt meséje a generációk közötti kötelékek fontosságára hívja fel a figyelmünket, feltárja a helyi közösségekben, valamint családi hagyományokban és értékekben rejlő erőt. A történetet és a szereplőket Takács Viktória játékos és megható rajzai keltik életre.
Igric nagyi / Nyíregyháza, 2019. / Igrice Néptáncegyüttes / Almafa Kiadó / Szerző: Béres Tamás, Illusztrátor: Takács Viktória