Béres Tamás összes bejegyzése

A költészet számtalan világot nyit meg

Kelet-Magyarország / szon.hu / 2022. április 11. / A KÖLTÉSZET NAPJA 2022. / A FIATALOK ÉS AZ IRODALOM… “Kamaszként nehéz irodalmi nyelven érzésekről beszélni a kortársak előtt.”

A kezdeti izgatott duruzsolás lassan elül. Vannak, akik a telefonjukon, mások a jegyzetfüzetükben, mappájukban lapozgatva keresik legújabb, felolvasásra szánt verseiket, prózáikat, megint mások még nem készültek fel arra, hogy megosszák írásaikat, így megilletődött kíváncsisággal hallgatják a többieket. Egy biztos, a Nagy Zsuka költő és Béres Tamás író vezette Kamasz Teraszon mindenki szóhoz jut. A találkozókon bármiről beszélhetnek, a lényeg, hogy merjenek megnyílni. 
– Nagyon fontos, hogy minden közösségben, így Nyíregyházán is legyenek olyan szakmai műhelyek, csoportok, foglalkozások, ahol a fiatalok összejöhetnek és együtt gondolkodhatnak. Ennek kiváló terepe a Kamasz Terasz, ahol a líra, a próza mezsgyéjén elindulva az általános és középiskolások megoszthatják a kortársaikkal, milyen problémák, kérdések foglalkoztatják őket, kibeszélhetik magukból az érzéseiket akár hétköznapi, akár irodalmi nyelven. Azt gondolom, hogy a művészet – és elsősorban az irodalom – olyan közvetítő közeg, amely segít megnyílni, megismerni önmagunkat, képet kapni arról, más milyennek látja a világot, és rájönni arra, hogy bizony van, aki hozzánk hasonlóan szemléli azt, tehát segít barátokat találni – fejtette ki Béres Tamás, akivel a legutóbbi találkozó előtt volt időnk néhány mondatot váltani. 

Különleges atmoszféra 


– A foglalkozásokon generációk találkoznak, hiszen mi, akik középkorúak vagyunk, olyan értékeket adhatunk át a fiataloknak, amik számunkra fontosak, s amiket mi a művészetben, az irodalomban találtunk meg a versek és a próza által. A tizenéveseink pedig azzal, hogy saját vagy az iskolában hallott alkotásokat hoznak, elkezdik használni ezeket a Kamasz Teraszon és az irodalom­órákon megtanult elemeket. 
– Legalább ilyen fontos, hogy itt hónapról hónapra épül egy közösség, egy önálló művészeti formáció. Az ide látogató fiatalok közül többen publikálnak irodalmi lapokban, alkotnak művészeti csoportokban. Sok tehetséges gyerek jár hozzánk, mi pedig gondozzuk és formáljuk a talentumukat. A művészet tehát olyasfajta terápiás, érzelmi „aduász” a kezünkben, amit át tudunk adni, és hiszünk abban – mert tapasztaljuk –, hogy a fiatalok fogékonyak rá: vannak, akik kevésbé ösztönösen, egyszerűbb formában, mások rutinosabban használják az irodalmi eszközöket. Értéket teremtenek itt a teraszon, a poketközösségben, a városi rendezvényeken, a közösségi oldalakon, mindenhol, ahol jelen vannak, és ez a lánc folyamatosan bővül, hiszen a felolvasásaikra eljönnek a barátaik, osztálytársaik… 
– S bár az irodalom intim dolog, mégis erősíti egy kicsit az alkotó exhibicionizmusát az, hogy ezeket a bensőséges gondolatokat kifeszíti egy paravánra és megmutatja magát. Felnőttként sem mindig könnyű kiállni mások elé és felvállalni, hogy verseket, prózákat írunk, s azokban elhelyezzük és kiadjuk magunkat. Tinédzserként pedig még nehezebb irodalmi nyelven érzésekről beszélni a kortársak előtt. Csodálatos érzés, hogy amikor a fiatalok felolvassák az írásaikat a foglalkozásokon, hallani egy olyasfajta befogadó csöndet, ami egészen különleges atmoszférát teremt ennek az egésznek – magyarázta az író. Béres Tamás szerint minden művésznek van felelőssége abban, hogy milyen irányba vezeti a közönségét. 
– Ilyen tekintetben mi is felelősek vagyunk azért, hogy ezeket a fiatalokat az általunk fontosnak tartott művészeti, társadalmi értékek felé tereljük. Azt szeretnénk, ha olvasnának, kikapcsolódnának, sokat nevetnének, elgondolkodnának a világon, ha mernék magukat kritikusan szemlélni, ha megosztanák egymással a gondolataikat. S ha nem is utazhatnak el mindenhová, tudniuk kell, hogy az irodalom, a költészet számtalan világot és lelket nyit meg, ehhez pedig nincs más dolguk, mint leemelni a polcról egy-egy kötetet. 

Borítókép: A foglalkozásoknak a megyei könyvtár ad otthont | Fotó: Csáki Alexandra / FORRÁS: WWW.SZON.HU

Kétezerhuszonkettő-nullakettő-huszonkettő

Esős, szeles téli este volt. Egy szakállas, szemüveges, csapzott hajú, csuromvizes ballonkabátot viselő férfi lépett be a nagyváros huszonkettedik utcája közepén álló kis bolt apró ajtaján. A hörgő, robajló autók hangja egy pillanatra beszökött a csendes üzletbe, amikor kinyílt az ajtó. Az ajtón kopott felirat: OPEN UNTIL 22. A férfi sóhajtással nyugtázta, hogy nyitva van a bolt. Huszonkét perccel huszonkettő előtt. Az üzlet a 0202-es számú bérház földszintjén állt, már 222 éve, a Mnogodva család tulajdonában, eldugva a többi villódzó feliratú shop között.

– Jó estét! – mondta a szakállas férfi. Erre egy kelet-európai arcvonású, idős asszony állt fel a pult mögül.
–’Estét, Uram! – vette fel a szemüvegét, majd tekintetével követte, ahogy a férfi fekete ballonkabátjáról végicsöpögött az esővíz a szürke csempére, a bejárattól a pultig.
– Miben segíthetek, hát? – kérdezte az asszony.A férfi körülnézett, mintha azt figyelné, hogy hallja-e még valaki. Az asszony felé hajolt, aki erre hátra lépett két lépést. A férfi intett az asszonynak, hogy jöjjön közelebb. Az biccentett a fejével, jelezve, hogy nem megy, mondja így is, amit akar.
– A számokért jöttem. – mondta a férfi suttogva. A nő felhúzta a szemöldökét.
– A számokért? – kérdezte.
– Igen, amit megrendeltem a múlt héten, az interneten – mondta.– Nekünk nincs internetes shopunk… – mondta az asszony. A férfi a kabátja alá nyúlt, elővette a telefonját, keresett rajta valamit, majd a nő felé fordította a kijelzőt, rámutatott.
– Itt, ezen az oldalon. Azt írják, ebben a boltban lehet átvenni a rendelést. A mai napon, kettő után – mondta a férfi, izgatottan, majd megtörölte a bepárásodó szemüvegét. A nő ekkor meglátta a férfi szemeit. Szivárványszínű szemek, amikben apró pillangók röpködtek. A férfi gyorsan visszatette a szemüvegét. Az asszony úgy gondolta, bizonyára káprázott a szeme. Megnézte a telefon kijelzőjén látható e-mailes visszajelzést.
– Rendben. Értem – elgondolkodott.
– Várjon csak! Valóban van itt egy csomag Önnek! – mondta az asszony, majd kutakodni kezdett a pult alatt és előhúzott egy barna dobozt, rajta egy kettesekkel teli vonalkóddal, alatta egy keresztnevével.
– Ez az én nevem. Ez az! – mondta a férfi.
– Tessék! – mondta a nő és a férfi elé tolta a dobozt – Nem kell fizetni, már rendezve van! – tette hozzá.A férfi izgatottan bontotta ki. Benne színes kettesek, gondosan, egyesével becsomagolva. Sorban kipakolta a pultra. 2, 2, 2 és 2 és 2, 2. A férfi ujjával mutatta a sorba rakott színes számokat és felolvasta:
– Kettő, kettő, kettő…, kettő, kettő és kettő. A mai dátumhoz kell még két nulla is! – mutatott a számokra férfi.
– Ah, igen! – mondta az asszony
– A két nulla, az ajándékba lesz. Azért nem kell fizetni!Majd a pult mögötti polcokhoz lépett. A férfi most nézett körbe az üzletben, ahol mindenféle számok sorakoztak a polcokon, ezerféle méretben és színben, ám ketteseket nem látott sehol. A nő a legfelső polcról levett két közepes méretű nullát és a hiányzó helyekre tette, a kettesek közé.
– Így ni! Ez pont ide illik! – mondta az asszony. Majd a fejét csóválta. – Ritka az ilyen! Rég nem láttam ehhez hasonlót. Évek óta nem vett senki ketteseket. Ki is fogytunk a készletből…, már vagy két éve.
– Köszönöm! – mondta hálásan a férfi – Így ki tudom rakni a mai dátumot, pontosan.
– Örülök! – mondta az asszony.A férfi végigsimította a kezét a számokon. – Kétezerhuszonkettő-nullakettő-huszonkettő… – suttogta, majd óvatosan visszacsomagolta a dobozba a ketteseket és nullákat, a kabátja alá tolta, hogy védje az időjárástól. Biccentett az asszony felé, majd sietve távozott.

Huszonkét óra volt. Az asszony bezárta a bolt ajtaját, majd rendet pakolt a pulton. Ekkor vette észre, hogy egy szürke kettes ott maradt az asztalon. Közelebből megnézte. „Kiegészítő darab” – olvasta a vésést. Sebaj, gondolta, kétszáz év múlva még hasznát vesszük. Ezzel betette a kettest a legalsó fiókba a végtelenjelek mellé.

Interjú: Kiszínezte a zöld világot…

szon.hu / Kelet-Magyarország / 2021. 09. 13. / Az Ünnepi Könyvhéten több megyei szerző, köztük Béres Tamás is bemutatta új kötetét. /

Tudják, melyek a magyar konyha legnépszerűbb, legautentikusabb zöldségei? Persze, a gyakorlott háziasszonyok gondolkodás nélkül sorolják: paprika, paradicsom, krumpli, hagyma, sárgarépa… Nos, hányat sikerült összeszámolni egy szuszra? Béres Tamásnak harminckilencet. A nyíregyházi író legújabb, Zöldségeskönyv című novelláskötetét az Ünnepi Könyvhéten ismerhette meg a megyeszékhely olvasóközönsége.

– Közel kétéves alkotói munka előzte meg a megjelenést. Szerettem volna az írásoknak egy füveskönyv stílusú formát adni, ám mivel ezekből már sok van, éreztem, hogy valami mást kellene kitalálni. Az étkezéshez rengeteg történet kötődik, ezért kigyűjtöttem a magyar gasztronómiában leggyakrabban használt zöldségeket. Több mint negyvenet találtam, végül harminckilenc került a kötetbe, s adja a novellák címeit – árulta el érdeklődésünkre Béres Tamás.

A Zöldségeskönyvben főként élettörténeteket olvashatunk, a szerző egy-egy pillanatot, villanást mutat az emberek, családok mindennapjaiból – hol ironikusan, máskor humoros, groteszk formában vagy csattanóval a végén.

– Az a közös bennük, hogy valamilyen módon kötődnek a konyhához, az étkezéshez. Arra törekedtem, hogy szórakozás is legyen az írás, szerettem volna játszani a nyelvvel, a formavilággal, ezért nincs két egyforma stílusú novella a kötetben. Azt gondolom, hogy ezáltal színesedett a zöld világ. A másik rendezőelv az volt, hogy hozzám köthető családi legendák és földrajzi terek is helyet kapjanak. Sok esetben a gyermekkorom, a szülőfalum és Nyíregyháza története, mindennapjai is megjelennek a kötetben.

– Azt gondolom, hogy a magyar hagyományrendszer nagyon fontos része az étkezési kultúra, nem véletlenül jelenik meg a szépirodalomban Krúdynál, Cserna-Szabó Andrásnál és még számtalan szerzőnél, hogy a szereplőket etetik vagy a gasztronómiájukon keresztül mutatják be azok jellemét, környezetét. Így itatja át az én történeteimet is a nyíregyházi és megyei gasztrokultúra. Nem titok azonban, hogy egyfajta terápiás jellege is volt számomra az írásnak, ugyanis az alkotás két éve alatt olyan élethelyzetekbe kerültem családi örömök, tragédiák vagy a koronavírus-járvány miatt, amiket úgy éreztem, bele kell szőnöm a történetekbe.

A belbecs mellett a külcsínről is érdemes szólni.

– Arra törekedtem, hogy modern legyen a könyv, ezért a megjelenését is szerettem volna ehhez igazítani. Korábbról már ismertem ­Aranyász Zita nyíregyházi grafikusművész munkásságát, elképzeltem, hogy az írásokhoz modern, kortárs illusztrációkat készít. Így is lett, Zita igent mondott a felkérésemre, képei pedig új dimenziókat nyitnak a történetek mellett, erősítik egymást.

– Az írói ötletemet a Móricz Zsigmond-könyvtár karolta fel kiadóként, és segített a szerkesztési folyamatban is. Az enyém a Tiszta szívvel füzetek második kötete, az első Nagy Zsuka Tornacipők a stégen-je volt, ami a tavalyelőtti könyvhéten mutatkozott be. Megtisztelő egy ilyen sorozat részévé válni. S bár nem volt teljesen tudatos, végeredményben mindkettő egyfajta összművészeti kiadvány erőteljes írásokkal és illusztrációkkal.

S hogy kinek ajánlja a Zöldségeskönyvet Béres Tamás?

– A humor és az érzelmek miatt elsősorban a felnőttkorosztálynak. A kötet a novellák a rövidsége miatt a vonaton, buszon ülve, esetleg megbeszélésre várva kellemes kikapcsolódás lehet.

Borítókép: Béres Tamás és Zöldségeskönyve | Fotó: Csáki Alexandra

Megjelent a Zöldségeskönyv című novelláskötetem

Kötetbemutató a Nyíregyházi Könyvhéten, 2021. szeptember 3-án (pénteken) 15:30-tól a Korzó színpadán. Beszélgetőpartner: dr. Nagy Balázs irodalomtörténész, közreműködik Aranyász Zita, grafikusművész, a kötet illusztrátora.

A Nyíregyházi Televízió tudósítása az Ünnepi könyvhét megnyitójáról (2021. szeptember 3.) Szerkesztő-riporter: Matyasovszki Edit