Ági néni kisétál a piacra. Hajnalban indul, jól felöltözik, mert hideg lesz. Pénztárca, iratok, 4-5 nejlonszatyor a kézbe. Rövid séta a buszmegállóig, fel a buszra, fél óra, le a buszról be a tömegbe. Zsúfolt a KGST piac, jó régi nevén ismeri mindenki. A hangulat is a régi, tömegnyomor így karácsony elõtt. A bejáratnál “óccó” az óra, szinte ingyen van a szaloncukor-akasztó és akad cigi is, ha kartonnal vennénk. Már itt tudjuk, milyen évszak van, milyen ünnep jön, mindig a szezonális ajánlatokkal bombáznak a mozgó árusok: mindent a vevõért! A kapukon belül lüktetnek a sorok, az emberek jönnek-mennek, multikulti világ, a kerítésen belül megállt az élet. Kínai ruhásstandok, ukrán szerszámosok, román cipõsök jól megférnek egymás mellett, egy soron, egy sorson vannak. Ági néni nagy levegõt vesz, beveti magát a tömegbe, elvegyül, megkritizálja a cipõket, mert túlságosan vékonyak, megnézegeti a bugyikat: kevés a választék, megnézi a lángosost, kicsi és olajos a lángos, de legalább sok a sajt. Mélyen a zsebébe nyúl, majd a másikba, elõkerül a pénztárca, hosszú kotorászás az aprók után (csak azok vannak leginkább), elõkerül három százas: „Kérek egy sajtos fokhagymásat, lelkem!”. Megeszi, állva, némán lökdösõdve a többi ebédelõvel. A háttérben tört magyarsággal ordít egy néger harisnyaárus, vitatkozik fél pár cipõn két orosz bevándorló, s közben égett hurka illata lengi be a kis teret. Feltámad a szél, átgázol a tömegen, felborít néhány kisebb bódét és ruhafogast, üres dobozok repkednek a tört napfényben, majd elborul az ég és cseperegni kezd az esõ. Ági néni megtörli kezét, elindul egy távoli bódé felé, végig az összevissza sorok között, legyint az egyik árusra, aki törölközõt kínál, közelrõl megnéz egy csipketerítõs erdélyi asszonyt: „Nem csipke ez, mûanyag! Láccik rajta”, tovább totyog a soron, jobbra tekint, gyerekjátékok, balra tekint, csillárok, lámpák. A hangosbemondó megszólal: „Aki elhagyta az inzulinadagolóját, a portán átveheti.”. Ági néni a zsebéhez nyúl, egy kis fém csövet vesz elõ. „Megvan!” – suttogja, majd továbbsiet, siet, s lassan kiér a piacról. Dél van, harangoznak. Séta a buszmegállóig, fel a buszra, fél óra, le a buszról. „Hát itthon vagyunk!” – sóhajt, leül a kiskonyhában, kiteszi a táskájából a nejlonszatyrokat, a pénztárcát és az iratokat. Elõkerül egy papírdarab, a lángoshoz kapott zsíros szalvéta. Azt is kiteszi az asztalra. Mosolyogva ül le a kis hokedlire, nyel egyet: „Finom volt a lángos!”