I.

David Cerny botrányszobrász (a sajtó hívja így) nemrég újra az újságok címlapjára került a brüsszeli Európa Tanács épületében kiállított Entropa című alkotáscsokrával, mellyel az EU országait hivatott bemutatni azok szerinte legjellemzőbb vonásai alapján. Hevesen tiltakozott Bulgária, akit egy nagy illemhelyként ábrázolt, de felbőszült Szlovákia is, amit magyar trikoloros spárgák szorításában mutatott a neves művész, akit a most hivatalba lépő cseh EU elnökség kért fel, mint kulturális hazai attrakciót. (Magyarországot szalámik és dinnyék borították jegyzem meg, ami akár hízelgő is lehet.) A neves alkotó azzal köszönte meg e nemes felkérést, hogy a pályázatában fiktíven beírt európai alkotótársak helyett is ő dolgozott, azok e közben mit sem tudtak akciójáról. Végül címlapokra került, elmondták provokatőrnek, ízléstelennek, felháborítónak alkotásait, de bárhogy is van, maradt minden a régiben, az alkotás még áll és máris kapott néhány új felkérést, a naptára tele van jó néhány hónapra előre. Tulajdonképpen a felkérők számíthattak a művész különc mutatványára, hiszen Prágában már áll, egy a Csehország térképét levizelő fiúkat ábrázoló köztéri mű. Jól mutat, mondják a helybéliek, lehet, bár én nem szívesen látnék hasonlót Nyíregyháza főterén. Ám, ha jól belegondolok, a brüsszeli pisilő kisfiú is jelkép lett, azzal senkinek sincs semmi baja, a turisták még szuvenírként is hazaviszik a táskájukban. Tehát tulajdonképpen a cseh elnökség akár számíthatott volna minderre, amikor Cernyt kérték fel a munkára, és meg is lett az eredménye, álbotrány, álbocsánatkérések, s a mélyenszántó alkotások mögött végül is lehet némi igazság, ha más nem, a művészi szabadságé és azé az egyszerű elgondolásé, amit annakidején Hofi is megfogalmazott: sose tudhatjuk elég biztosan, hogy ki az őrült, az, aki a rácson innen van, vagy aki odaát.

II.

Minden második csütörtökön vad teadélutánra gyűlik össze egy vidéki faluban Joli, Margó és Ági néni, hogy kibeszéljék a körzetükben élő sorstársak ügyes-bajos dolgait, ügyelve arra, hogy az információkat megfelelően és pontosan megoszthassák a másikkal kellő időt hagynak maguknak a közös ebéd után jó pár órán át tart a diskurzus, de úgy, hogy még világosban és a híradóra hazaérjenek, hátha történik valami fontos. Ám az igazi ürügy a Barátok közt lehet, amit Joli és Ági nénik sosem hagynának ki, de a téma tabu, mert Margó mama a Jóban rosszban-t szereti, amiért egyszer már össze is vesztek, s nem beszéltek két hétig. Még jó, hogy kéthetente van a közös szeánsz, s addigra már el is felejtették az egészet. Különben is Margó mama nyaka már vagy öt éve fáj, így világos, hogy az orrfelhúzott járkálás nem tesz jót neki. A kérdés, hogy Pongrácz Péter vagy Berényi Miklós a helyesebb, komoly viharokat kavart, Joli néni még cukrot is el felejtett tenni a kávéba. Keserű eset. Megjegyzem, tévénézési szokások tekintetében leképezték a mai magyar társadalmat, a tévénézők kétharmada barátok közt ül le esténként, csak a maradék, aki jóban, rosszban.
E csütörtöki szeánszok hosszú ebéddel indulnak, majd jön egy hosszabb süteményezős, teázgatós és receptcserélős délután, végül a nap zárásaként Ági néni összefoglalja a történéseket és egyeztetik a következő találkozó helyét és menüjét. Jobb azt tudni előre, hogy bereggelizzen-e az ember lánya reggel vagy sem. Az iwiw-ek és más közösségi internetes oldalak korában üde színfoltját jelentik e csütörtöki szeánszok a kis falu életében, mert a három kisebb-nagyobb kerület információi nem is lehetnének jobb kézben, s nem is juthatnának el jobban és pontosabban egyik pontról a másikra. No, nem azt mondom, hogy ebbe nem fér bele egy kis extra információszerzési lehetőség a helyi boltban, vagy a piacon, de annak hitelessége azért mégiscsak kétes, mai szóhasználattal azt is mondhatnám, akár vírusos is lehet, mert vannak olyan némberek a faluban, mondja Joli mama, s most korántsem Rózsika néniről beszélek, ha esetleg valaki azt hinné, aki bizony néha, hogy úgy mondjam, pontatlanul fogalmaz, nemritkán bizony távol esik az igazságtól, amit állít. Rózsika néni meséje, ha e-mailben jönne, szétrobbantaná a legjobb tűzfalakat is, úgy hemzseg a spamoktól és adware-októl, Jóska bácsi, a szomszédja néha rá is engedi saját vírusírtóját, Zombit, a fekete rottweilert, aztán pár napig csend van a portán.
Teltek az évek, de a csütörtöki találkák és igazi céljuk, a pletykálás, megmaradt, a világ se változik igazából, mindegy, hogy chat-elünk vagy beszélgetünk, iwiw-ezünk vagy barátkozunk, csak jöjjön az információ, éhesek vagyunk a hírekre. A valódi és virtuális barátságok és ellenségek is megmaradnak, de hát nem vagyunk egyformák, s bármennyit is változzon a világ, egy biztos, hogy egy darabig Jóska bácsi se fogja megjelölni Rózsika nénit az iwiw-en.