Kelet-Magyarország / szon.hu / 2022. április 11. / A KÖLTÉSZET NAPJA 2022. / A FIATALOK ÉS AZ IRODALOM… “Kamaszként nehéz irodalmi nyelven érzésekről beszélni a kortársak előtt.”

A kezdeti izgatott duruzsolás lassan elül. Vannak, akik a telefonjukon, mások a jegyzetfüzetükben, mappájukban lapozgatva keresik legújabb, felolvasásra szánt verseiket, prózáikat, megint mások még nem készültek fel arra, hogy megosszák írásaikat, így megilletődött kíváncsisággal hallgatják a többieket. Egy biztos, a Nagy Zsuka költő és Béres Tamás író vezette Kamasz Teraszon mindenki szóhoz jut. A találkozókon bármiről beszélhetnek, a lényeg, hogy merjenek megnyílni. 
– Nagyon fontos, hogy minden közösségben, így Nyíregyházán is legyenek olyan szakmai műhelyek, csoportok, foglalkozások, ahol a fiatalok összejöhetnek és együtt gondolkodhatnak. Ennek kiváló terepe a Kamasz Terasz, ahol a líra, a próza mezsgyéjén elindulva az általános és középiskolások megoszthatják a kortársaikkal, milyen problémák, kérdések foglalkoztatják őket, kibeszélhetik magukból az érzéseiket akár hétköznapi, akár irodalmi nyelven. Azt gondolom, hogy a művészet – és elsősorban az irodalom – olyan közvetítő közeg, amely segít megnyílni, megismerni önmagunkat, képet kapni arról, más milyennek látja a világot, és rájönni arra, hogy bizony van, aki hozzánk hasonlóan szemléli azt, tehát segít barátokat találni – fejtette ki Béres Tamás, akivel a legutóbbi találkozó előtt volt időnk néhány mondatot váltani. 

Különleges atmoszféra 

– A foglalkozásokon generációk találkoznak, hiszen mi, akik középkorúak vagyunk, olyan értékeket adhatunk át a fiataloknak, amik számunkra fontosak, s amiket mi a művészetben, az irodalomban találtunk meg a versek és a próza által. A tizenéveseink pedig azzal, hogy saját vagy az iskolában hallott alkotásokat hoznak, elkezdik használni ezeket a Kamasz Teraszon és az irodalom­órákon megtanult elemeket. 
– Legalább ilyen fontos, hogy itt hónapról hónapra épül egy közösség, egy önálló művészeti formáció. Az ide látogató fiatalok közül többen publikálnak irodalmi lapokban, alkotnak művészeti csoportokban. Sok tehetséges gyerek jár hozzánk, mi pedig gondozzuk és formáljuk a talentumukat. A művészet tehát olyasfajta terápiás, érzelmi „aduász” a kezünkben, amit át tudunk adni, és hiszünk abban – mert tapasztaljuk –, hogy a fiatalok fogékonyak rá: vannak, akik kevésbé ösztönösen, egyszerűbb formában, mások rutinosabban használják az irodalmi eszközöket. Értéket teremtenek itt a teraszon, a poketközösségben, a városi rendezvényeken, a közösségi oldalakon, mindenhol, ahol jelen vannak, és ez a lánc folyamatosan bővül, hiszen a felolvasásaikra eljönnek a barátaik, osztálytársaik… 
– S bár az irodalom intim dolog, mégis erősíti egy kicsit az alkotó exhibicionizmusát az, hogy ezeket a bensőséges gondolatokat kifeszíti egy paravánra és megmutatja magát. Felnőttként sem mindig könnyű kiállni mások elé és felvállalni, hogy verseket, prózákat írunk, s azokban elhelyezzük és kiadjuk magunkat. Tinédzserként pedig még nehezebb irodalmi nyelven érzésekről beszélni a kortársak előtt. Csodálatos érzés, hogy amikor a fiatalok felolvassák az írásaikat a foglalkozásokon, hallani egy olyasfajta befogadó csöndet, ami egészen különleges atmoszférát teremt ennek az egésznek – magyarázta az író. Béres Tamás szerint minden művésznek van felelőssége abban, hogy milyen irányba vezeti a közönségét. 
– Ilyen tekintetben mi is felelősek vagyunk azért, hogy ezeket a fiatalokat az általunk fontosnak tartott művészeti, társadalmi értékek felé tereljük. Azt szeretnénk, ha olvasnának, kikapcsolódnának, sokat nevetnének, elgondolkodnának a világon, ha mernék magukat kritikusan szemlélni, ha megosztanák egymással a gondolataikat. S ha nem is utazhatnak el mindenhová, tudniuk kell, hogy az irodalom, a költészet számtalan világot és lelket nyit meg, ehhez pedig nincs más dolguk, mint leemelni a polcról egy-egy kötetet. 

Borítókép: A foglalkozásoknak a megyei könyvtár ad otthont | Fotó: Csáki Alexandra / FORRÁS: WWW.SZON.HU