2009. június

I.

Az internet hatalmáról és gyorsaságáról… A egy fiatal angol lányról szóltak a hírek nemrég, aki betért egy tetoválóművészhez, aki nem beszélte rendesen a nyelvét, ennek ellenére megbeszélte vele, hogy egy csillagot kellene tetoválni az arcára. A lány a művelet közben elaludt és végül 56 fekete csillaggal együtt ébredt. A tetováló azt állítja, a lány végig ébren volt, és egy tükörben végig kísérte, hogy mi történik az arcával. A baj akkor kezdődött, amikor hazament, és megmutatta a rajzot az apjának és a barátjának. Azok azt mondták, hipnotizáltam vagy elkábítottam, de ez hülyeség. 56 csillagot akart, és ennyit is kapott, nyilatkozta a megvádolt tetováló. A csillagok eltávolítása 8500 fontba kerül, de a legmodernebb technológiával sem lehet azokat nyomtalanul eltávolítani. Valószínűleg mély, fehér nyomok maradnak Kimberley arcán a beavatkozás után is.
Így a hír. Gondolom nem tetszettek a csillagok a szülőknek és muszáj volt egy jó mesét kitalálni. De ez csupán a háttere annak a folyamatnak, amiért ezt a történetet meséltem. Az interneten persze a történet rögtön blogokat indított el és minden hozzászólónak vicces és valós megoldása volt az eseményekre. De alig telt el néhány óra a hír közzététele után, néhány vicces kedvű grafikus jóvoltából, máris megjelent egy program a neten, melyen csillagokat lehetett tetováltatni az általunk feltöltött saját fotóinkra. Nagyon ötletes. Talán mások is okulnak belőle. A saját fotó feltöltése után kiválasztható, hány csillagot szeretnénk, egy csillag esetén ötvenhatot, kettő rendelése esetén száztizenkettőt pingál ránk a program és így tovább, úgy, ahogy az életben is… A program neve Kimberlizer, a hölgy emlékére, amivel örökre beírta magát a hülyén tetováltak könyvébe, akik közül van, aki alkoholos mámorban, komoly meglett férfiként rózsaszín lovacskát, vagy barátnőjének képét tetováltatta a karja helyett a fenekére „véletlenül”. Nem lett jó vége.

II.

Elment a legenda, a király. Meghalt Michael Jackson. Méltatják sokan, emlékeznek rá még többen. Ötven éves volt. Érdekesnek tartom, nyilván a magánéleti problémái okán, hogy tavaly a kerek évforduló kapcsán sem rádiók, sem tévék nem sugározták egész nap zenei munkásságának gyümölcseit, nem ünnepelték, nem beszéltek róla, csupán a közelgő koncertsorozat okán jelent meg a médiában. Ötven éves volt. Nem tűnt annak, az ember nem így képzel el egy ötven éves popikont. Sehol a ráncok, sehol a szarkalábak. Ennek persze megvolt az oka, tudjuk. Nem is tudnám elképzelni Jackót, ahogy hetven vagy nyolcvan évesen, hasonló ábrázattal, mint például a Rolling Stones nagyjai, kiáll a színpadra és régi dalait énekli. Örök fiatal volt lelkében és úgy is szeretett volna kinézni, ezért mindent megtett. S azért, hogy a világ is így tartsa meg örök emlékezetében, mint hasonló nagyságokat James Deant, vagy Heath Ledgert, (hogy a magyarok közül csak Kaszás Attilát említsem) arról végül tett Isten, vagy a sors keze, ha jobban tetszik. Talán így volt megírva…
S az internetről megint. A halála után nem sokkal már fent volt a wikipédián a módosított szócikk: Michael Joseph Jackson (Gary, Indiana, 1958. augusztus 29. Los Angeles, Kalifornia, 2009. június 25.) amerikai popénekes, előadóművész, „a popzene királya”.