Ablak a világra.

Olvassuk a híreket, nézzük a híradót, halljuk a rádióban, mi történik a világban. Bizonyára nekünk se könnyû, de íme néhány történet a nagyvilágból, ami mutatja: van még remény! Bár nem egyszerû bekerülni a fõmûsoridõbe, elképesztõ történetekkel sikerülhet. Máskor az élet a nagy meseíró. Vagy a sors… a lényeg talán ugyanaz. Vannak õrült emberek. Azt mondják: mindenkinek jár életében egyszer egy perc hírnév, csupán van, aki nem él vele. Nos, a hírek között e hónapban is volt néhány elképesztõ történet…

I.

A média után érdeklõdõként olvasom az esetet, hogy több mint 30 embert bocsátottak el a türkmén állami tévénél, mivel az élõ esti híradó alatt a bemondónõ asztalán egy csótány sétálgatott fel-alá. A nézõk felháborodtak a látvány miatt. Érthetõ – mondhatnánk. Bár nem ismerem a türkmén médiaviszonyokat, az mindenesetre biztató, hogy nem maradt következmény nélkül e kirívó eset: harminc kollégának menni kellett. Jó, jó…, de mi lett a csótányokkal?

II.

Szívesen járnék sportolni, akár úszni is ezek után, bár
Skandináviába kellene utaznom, e hír kapcsán. Lehet, hogy nem is a sport miatt járnék szívesen uszodába? Vetíthetem elõre a következõ történetet, mely szerint ezután szabadon monokinizhetnek a nõk a svédországi Sundsvall uszodájában. A hatóságok harcos feministák pucér akcióira reagálva engedélyezték a toplesst. Jól hangzik. Bár az az érzésem, hogy a feministák fõ programja nem az, hogy szabadon mutogathassák melleiket. Mint minden forradalmi ötlet és liberális gondolat nyugaton ölt testet, majd hosszú évek után jut el a konzervatívabb keleti országokba, így elõbb-utóbb hazánkba is. Nemsokára jönnek a szabadon fogyasztható könnyû drogok, a déli szieszta (pihenõidõ) munka közben és a harcos félpucér feministák… Csuda egy világ lesz!

III.

No azért felénk, keleten is történnek fura esetek. A szemfüles tolvaj népek (ahogy nagymamám fogalmazott) már minden furfangot kitalálnak, hogy betörjenek, lopjanak, csaljanak, károsítsanak. Nyitott szemmel kell járnunk, mert aki nem, az úgy járhat, mint az oroszok, akik késve jöttek rá, hogy elloptak egy acélhidat Habarovszkban. Állítólag senki sem vette észre, amikor a 200 tonnás, 11,5 méteres építményt „elemelték”. Szemfülesség! Mondom én! Úgy hallom, Londonban hirdetésekben buzdítja a rendõrség a lakosokat, hogy azonnal telefonáljanak, ha középületeket, bankokat gyanúsan fotózó alakokat látnak. A fotóriporterek, békés turisták máris felháborodtak. Mitõl lesz valaki gyanús? Majd a rendõrség eldönti? Utólag kiderül. Nem tudom, készült-e fotó arról az orosz hídról…, csak úgy, az utókornak.

IV.

Rend a lelke mindennek! – szól az õsi igazság és ha nem megy szép szóval, jöhet a vasszigor. A franciák különösen jók ebben, mert mint hallom, megtiltotta a Sarpoureux nevû falu polgármestere a település lakóinak, hogy elhalálozzanak, mert túlzsúfolt a temetõ, és nincs szabad parcella. Magyaroszágon is erre volna szükség! Népesedési politika ide vagy oda, ha törvényileg szabályoznánk, hogy több gyerek szülessen és kevesebb idõs haljon meg, talán végre nem fogyna a magyar. Hiszen rend a lelke mindennek!

V.

Végül egy szellemes történet egy amúgy csodaszép országból, ahol különös események zajlottak nemrég. Majd a misztikus, megmagyarázhatatlan, természetfeletti bajokra egy gyógyír volt: a csönd. Elnémult ugyanis Bali pár napja. Az indonéz üdülõparadicsomban leállt az élet, bezártak a boltok. Egy napig mindenki csöndben maradt, hogy elriasszák a szellemeket. Jelentem, az akció sikerrel járt: a turisták pihentek, mert csönd volt, a kereskedõk bezártak, tehát pihentek, illetve a férfiak is, mert otthon is csend volt. Állítólag azóta se szellem, se turista…