I.

A napokban derült ki, hogy Ausztriában ismét volt egy apa (férfi, mondhatnám embernek látszó személy), aki leányát huszonöt évig tartotta fogságban a háza alatti pincében, miközben többször megerõszakolta. A lány gyerekeket szült neki, ebbõl a vérfertõzött kapcsolatból. Ha megáll az ember esze, az még csak a jobb eset. Gondolkodom. Mi visz valakit arra, hogy megalázza, gyalázza saját gyermekét, vagy akár egy másik embert? Megbomlott agy? Perverzió? Agresszió? Aberráció? Az elfojtott õrület? Mindegy is.
Internetes fórumokon, tévében, rádióban szakértõk, pszichológusok, elemzõk kutatják az okokat. Keresik, miért válik valaki õrültté, ha megvan az ok, talán legközelebb megelõzhetõ. Nem lesz több ilyen, reméljük. Naívak vagyunk. Bizonyára lesz még ilyen, vagy van még jó pár ilyen és ehhez hasonló eset, csupán még nem derült ki. Vajon hányan szenvedhetnek hasonlóan épp, ebben a percben is? Nem tudni. Az is lehet, hogy a környezetünkben is vannak hasonló esetek, csak nem látjuk. Nem akarjuk.
Sokszor talán jobb nem tudni róla, mondjuk. Jobb leplezni a sérelmeket? Jobb szõnyeg alá söpörni? Igen, mondhatjuk. De mennyi hely van még a szõnyeg alatt?

II.

Vezetõ blog és fórumtéma Erdei Zsolt legutóbbi címvédése utáni nyilatkozata. Szögezzük le: Erdei nyert, leütötte ellenfelét (DeAndrey Abront csak a hitelesség kedvéért) mint a taxiórát. Hajrá Magyarország! – ordítja a tömeg a lelátókon. A riporter a meccs után a gyõztest kérdezi arról: hova és hogyan tovább? Faggatja arról, hogy nem lett volna jobb szépen boxolni, hosszan, mint „gyorsan” kiütni? Mit kap így a közönség? Gyõzelmet! – mondhatánk! Erdei válaszai: nem érdekel a szépség, a gyõzelem a fontos! „Nem érdekelt, hogy a nézõknek tetszik, vagy nem tetszik.” „Ide nekem az oroszlánt is, adjanak ide mindenkit!” (A háttérben a közönség fütyül, kiabál. Erdei magára veszi. Még inkább indulatosabb.) A riporter és a nézõk sem értették, hogy miért nyilatkozik valaki ilyen nyersen, a tévében tõle eddig csupán kedves megjegyzéseket hallhattunk, de mint látszik, neki is elege volt abból, hogy csupa gyenge ellenfelet kap. Mi hát a dolgunk ezen a világon: gyõzni vagy kedvesnek lenni? A boxoló mégiscsak boxoló marad, bár Papp Laci bácsi elegáns stílusa mind a ringben, mind azon kívül legendás, Kokó szimpatikus volt, játékosan boxolt, tegyük hozzá…, amíg hagyták. Változott a „Madár-mítosz”, de egy biztos: eredményes, és ez a fontos, na és a neve mellett három szám: 29-0-0, amelyek közül az elsõ a gyõzelmeket jelenti. Mutatós kis szám!