Igric nagyi és az unokák kalandos családi nyomozása

Béres Tamás ezúttal a nagyvárosba utaztatja Igric nagyit, ahol unokái és családja várja. Előkerülnek a régi fotók, történetek, emlékek, amik között feltűnik egy titokzatos galamb és sok-sok rejtély. A hirtelen alakult kis nyomozócsapat a városba indul, hogy feltárják az elveszett gyűrű és a receptes könyv titkát.
Ki más kelthetné életre a sok humorral és kalanddal átszőtt mese figuráit, mit Takács Viktória illusztrátor, akinek számos saját főhőse után most újra Igric nagyi akadt a tolla hegyére.

A kíváncsi olvasóknak további részletek a mesekönyvről itt olvasható.

Megvásárolnád? De jó ötlet! 🙂 Mutatom hol találod!

Macskatéma (megjelenés) az Író Cimborák blogon

Minden macska másképpen nyávog. Különböző országokban pedig különböző macskanyelven beszélnek. Figyelik az embereket és idomulnak hozzájuk. A magyar macskák öblösebb hangon, a francia macskák inkább kényesebben, a dél-olasz macskák pattogósabban, a japán macskák hosszasan, de élesen nyávognak. Hét éves koromig éltem Japánban. Anya Kisszékelyről repült el Kitakjúsú városába, hogy világot lásson, és éneket tanítson a helyi iskolában. Ott ismerkedett meg apával, aki kalandvágyból utazott, és kitanulta a kormoránokkal történő halászatot is. Ez egy több mint ezer éves módszer, úgy hívják „ukai”. Abból áll, hogy az idomított madarak segítenek a halászoknak édesvízi pisztrángot fogni. Anya
és apa a kikötőben találkoztak a Kanmon híd lábánál, egy kis családi étteremben. Anya a wasabi szósztól magyarul kiáltott fel. Apa a sarokban ebédelt és meglepődött, hogy olyan erős a mártás, hogy magyarul
kurjongatnak a vendégek. Beleszeretett anyába rögtön, még a söréből is adott neki, hogy ne csípje a száját a szósz. Romantikus történet, igaz? Nekem így mesélték. (folytatás…)

Megjelenés az Író Cimborák blogon

Ahogy közeleg a tél minden nap egyforma. Felkelünk, reggelizünk, majd leviszem Mancit sétálnia közeli parkba. A tévében is bemondták, napi három óra mozgás és friss levegő lassítja az öregedést. A tévében minden hülyeséget összehordanak, de ebben lehet valami, bár a vénség a fejünkre ült. Hosszú készülődés után indultunk. Már a lejutás is kész kaland. Ahogy kiléptünk a lakásból mindig háromszor kocogtatom meg az ajtót a lábammal. Ha így teszek, akkor soha nem lesz baj. Van, aki ezt babonának hívja, én inkább megszokásnak. Napi három étkezés, napi három óra friss levegő, három kocogtatás az ajtón, három lépcsőfokonként megpihenni. Tízévente három évvel fiatalodik az ember. Lehet benne valami…

(folytatás / katt ide…)

Városi Galéria, Nyíregyháza, 2023. december 15. (péntek) 18:00

Megnyitóbeszédet mondtam Aranyász Zita Intenzív című kiállításának megnyitóján, a nyíregyházi Városi Galériában, 2023. december 15-én.

…részlet a kiállításmegnyitó szövegéből…

Az intenzív elsődleges jelentése nagy erővel, odaadással végzett munka. A gazdálkodásban olyan eljárás, melyet a területegységre jutó nagyobb ráfordítás és nagyobb hozam jellemez. A művészetben, fizikában erős, éles jelentéssel jelenik meg.

Pontosan kell fogalmaznom. Élesen. Nem elnagyoltan, jól körülhatárolhatóan, pontosan behatárolhatóan.

A teremben bárhová nézek tiszta formákkal, erős színekkel, intenzív üzenettel megfogalmazott, megalkotott struktúrákkal találkozom.

Aranyász Zitával és műveivel, alkotásaival közel egy évtizede találkoztam először, majd inspiráló, modern, a befogadót egyből megragadó, elgondolkodásra késztető alkotásai azóta is meghatározó elemei az alkotótársaival közösen rendezett kiállításoknak is. Az az erő és játékosság, ami Zita képeiből, installációiból áradt, az inspirált arra, hogy 2019-ben közös munkára kérjem fel, amire igent mondott, így születhetett meg 2020-ban az a novelláskönyv, mely az ő grafikáival már szinte – ha zenei szakzsargont használnék – négykezes alkotássá lett. Ezúton is köszönöm a közös munkát! A Zöldségeskönyv, novelláskötethez készült illusztrációs sorozat alkotásait jelen kiállításon is ajánlom szíves figyelmükbe.

Zita alkotásai inspirálóak. További alkotásra késztetnek. Önkifejezőek és nem állnak meg a puszta, a művész által eltervezett üzenetnél, annál mindig eggyel többet adnak. A művész megtoldja még egy vonással, egy plusz színt, egy plusz eszközt, egy plusz matériát, egy plusz dimenziót visz az alkotásaiba.

Nem tudok elmenni az Aranyász Zita által használt színvilág mellett. Vibráló világban élünk. Vibrál a testünk, rohanunk, a tévében villódzó reklámok, gyorsan beszélő műsorvezetők, hadaró rádiószpíkerek, push up üzenetek a telefonon, pattogó fények az utcán, körbevesznek bennünket. Van-e időnk észrevenni ezeket? Vagy csupán beülnek a testünkbe, beszívódnak a bőrünkön át, a retinánkon keresztül? Oly módon lesznek részeseink, hogy észre sem vesszük. Aranyász Zita grafikái intenzívek, élénkek, meghökkentően erősek ugyanakkor nem rohanunk el mellettük. Meg kell álljunk előttük, odahúzzák a tekintetünket, meg akarjuk érteni, kiragad bennünket a rohanásból és a művészet erejével tölt fel, élmény ad. Ez a művész igazi tehetsége, hogy befogadóvá teszi a laikus műkedvelőt is.

(…)

“…Zita képei – alkotói gondolatait vibrálóan tükrözik vissza: reakció, endorfin, ritmus, gyorsaság, energia, precizitás, felszabadultság, frissesség, fókusz, erő, pulzálás, intenzitás. INTENZÍV.”

2023. október 27-én este ünnepélyes keretek között a Szabolcs-Szatmár-Beregi vármegyeháza dísztermében rendezett gálaesten adták át a XVII. Vármegyei Prima Díjakat. Magyar irodalom kategóriában én is jelölt voltam. Megtisztelő és köszönöm a bizalmat! Nyíregyháza megyei jogú város különdíját vehettem át.

(Fotók: Trifonov Éva, Gazdag Mihály)