„…ŐRÜLT IS EGY KISSÉ…”
KARÁDI NÓRA ÉS KARÁDI ZSOLT fotókiállításának megnyitója elé
Elhangzott: 2015. augusztus 29-én
(…)
Vágyunk a szabadságra. Kiáltványokat írunk, fellázadunk, összefogunk, harcolunk és falakat döntünk. Vágyunk tárgya az öröm, ami pillanatnyi csupán, rögtön felülkerekedik rajta a vágy egy újabb csodára, valami szebbre, valami jobbra, valami tökéletesebbre. S mik lennénk másik felünk nélkül? Ha nem lenne vágy, ha nem lenne bánat, mit érne az öröm, ha nem lenne kötöttség, elnyomás mit érne a szabadság? Így lettünk élővé, így alkottak bennünket, így alkotta meg a teremtő a világot, hogy legyenek ellentétek, s benne vágyakozás a szépre, a pillanat hatalmára, s arra a képességre, hogy el tudjuk érni a vágy tárgyát, a szabadságot. Mégse tudjuk örökül hagyni sose, mindig eltékozoljuk, talán azért, hogy gyermekeinknek, unokáinknak újra legyen miért harcolniuk, hogy értékelni tudják azt a pillanatot, amit a kötöttségektől mentes, szabad gondolkodás adhat.
A művészi erő. A művészet ereje.
…Amit sose érhetünk el, de elmondani el akarjuk, mással megosztani, hogy láthatóvá váljon a gondolat és a képzelet csodája, azt leírjuk, lefestjük, lefotózzuk, elmeséljük. Mert meg akarjuk osztani a pillanatot, amit csak mi éltünk át, csak mi éreztünk, ott, akkor és addig volt csoda, a szabadság egy apró pillanata, soha meg nem ismételhető, egyszeri, az idő atomjába zárt, s rögtön el is tűnő kép. S megosztjuk a másikkal, hogy lássuk, hogy rá is olyan hatással van, mint ránk, hogy egyek vagyunk, ugyanabból az atomból, s a lelkek valahol összekötve, ugyanolyan emberré tesznek bennünket, mint a többit. S együtt, közösséget alkotva érezzük, hogy jó látni azt a pillanatot, amit a másik lélek is látott, jó érezni, amit ő, tudni, amit ő tudott, látni, amit ő látott.
Vágyunk a szabadságra, a pillanat szabadságára, mégis rabul akarjuk ejteni a pillanatot, megőrizni, lakat alá tenni, ez a művészet hatalmának üzenete, a fotók mágikus hatásának ereje. A mágnes két vége, magához vonz és kijózanítva ellök, mielőtt belefeledkeznénk a hatásukba.
Mondom én, a mai napon a kettősség hoz egyensúlyt, ahogy a kiállítás meghívóján olvasható Rejtő Jenő választott üzenete: „az élet csak úgy szép, ha őrült is egy kissé”. Őrület – mondom én. Szép és őrült, ez így együtt a képeken. A Vidor Fesztiválon mit adhatna más át nekünk ezen a kiállításon látható majd harminc jól megkomponált, időbe zárt pillanat, mint vágy szabadságának érzését. A színházi díszletek között készült őrült mégis vidám, drámai mégis megható, ezerszer eljátszott mégis megismételhetetlen pillanatok élednek újjá, s döbbentenek bennünket rá, hogy milyen hülyék, játékosak, vidámak, emberiek vagyunk, s pont ezt szeretjük annyira magunkban. Hogy olyan emberiek vagyunk, még akkor is, ha néha állatiasak, ahogy kulturáltabban mondanák őrültek.
(…)
Az esemény hivatalos programja:
http://vidor.eu/index.php/21-kepzomuveszet/134-orult-is-egy-kisse
2015. december 31-én a Móricz Zsigmond Színház és a Kelet Magyarország Móricz Zsigmond novellaíró pályázatának öt díjnyertes írását közölte A Vörös Postakocsi online folyóirat.