MÓRA: Hogyan foglalnád össze egy mondatban a novelládat?
BÉRES TAMÁS: Az apám illata című novellában egy középiskolás fiú egy személyes tragédiába forduló iskolai napját írom le (az utolsó cseppet a pohárban…). Kérlek, meséld el a legkínosabb kamaszkori élményed! Egy nyári táborban úgy döntöttünk a barátokkal, hogy az éjszaka közepén, „az vagány, aki velünk tart alapon” kilógunk a szobából, majd kilógtunk a táborból, végül elindultunk a nem túl közeli városba, hogy bulizzunk, de miután lámpa nélkül egy órát meneteltünk a korom sötétben és még mindig messze voltunk, úgy döntöttünk, hogy stoppolunk. Az első kocsi, ami megállt nekünk egy rendőrautó volt. Nem volt nálunk igazolvány sem. Félve meséltük el, a villogó kék lámpa fényénél, hogy mi „csak” bulizni szaladtunk ki a táborból… Remegve, némán, pislogva ültünk hárman a rendőrautó hátsó ülésén, míg „visszataxiztak” bennünket. Felkelt az egész tábor, a tanárok, akik először nem is értették, hogy mi történt; majd idegesen, de igazolták, hogy valóban ide valók vagyunk… Nagyon égő volt…visszakullogni a szobába, buli, pia, kaland meg vagányság nélkül…
MÓRA: Mit szeretsz a novellaírásban?
B. T.: Játék és kihívás a megszülető és előttem is fokozatosan kibontakozó rövid történet megírása. Szeretem aprólékosan felépíteni a mondandót, kikockázni az egyes részleteket. Érdekes játszani az idővel, új formákat keresni, vagy a szereplő bőrébe bújni, esetleg elrejteni egy-egy titkot a sorok között, vagy kikacsintani az olvasóra.
MÓRA: Melyik a kedvenc novellásköteted?
B. T.: Nagyon szeretem Örkény István Egyperces novellák című kötetét. Számtalanszor elolvastam már, de csak úgy belelapozni is külön átlényegülés… Örökérvényű (Örkényérvényű).
MÓRA: Min dolgozol jelenleg?
B. T.: Egy novellásköteten, ami Magyarországon élő külföldi családokról szól. Illetve párhuzamosan egy „titokzatos” gyermekvers köteten és egy „kalandos” mesekönyvön.
MÓRA KIADÓ / Jelen! Kortárs Ifjúsági Novellák Antológiája / Béres Tamás
