Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen (2003, Magvető) című kötetének fülszövegében Parti Nagy Lajos a következőket fogalmazza meg: „Varázslatos könyv, akár ha Petőfit, Weörest és Kormost gyúrta volna össze egy tündéri kéz.” Mely gondolat is jelzi az olvasónak, hogy a kötet nem csupán a költő első verses meseregénye, hanem egyben kijelöli Varró Dániel útját, helyét a kortárs költészetben, úgy, hogy nemcsak nagy elődöket állít maga elé példaként, ahogy a pályakezdő művészek útkeresései során mind újra már korábban szállóigévé vált sorok térnek vissza és érződnek át. Már Varró indulókötete is olyan természetesen mutatja a nagy elődök hatását, hogy az olvasónak nincs olyan érzése, hogy a szerző plagizál, ismétel; a nagy elődök, írók, költők gondolatai beépülnek a műbe, mintegy fundamentumává vállnak a kötetnek.
A szerző szakmai alaposságát mutatja, hogy a könyv igen változatos versformákban íródott. Egy ajánlással kezdődik, amely kezdőbetűit összeolvasva ezt kapjuk: Teslár Ákosnak. Az elbeszélés nagyrészt Anyegin-strófában íródott, kivéve a hatodik fejezetet, amely Dante-tercinában, és a tizenkettediket, amely hexameterben. A narrációt rendszeresen tőle eltérő verselésű betétek szakítják meg, amelyek rendszerint egy-egy szereplőt mutatnak be. (1)

A Túl a Maszat-hegyen az Előhang szerint bevallottan gyerekkönyv: „Kedves kis olvasók, sziasztok, / Elmondok nektek egy mesét.” S mint minden jó gyerekkönyv, Varró Dánielé is duplafedelű: egyszerre szól gyerekekhez és felnőttekhez, a mű más-más rétegeiben juttatva élvezethez az olvasót. – írja Juhász Orsolya tanulmányában. És valóban tradíció és frissesség, költői lelemény jellemzi a művet, külön megemlítem Varró Zsuzsa rajzai által keltett külön dimenziót, amely egy gyerekkönyv esetében mindig érdekes. Fontos, hogy jó legyen kézbe venni, szívesen olvassuk, meséljünk belőle, s képzeletvilágunkat színesítik az illusztrációk, Muhi Andrist nem kell elképzelnünk, hiszen a borítón és a kötet lapjain is visszaköszön, legalábbis az illusztrátor alkotta alakja, mely rajzok korábbi nagy klasszikus mesekönyveket, illusztrációkat juttatnak eszünkbe a Micimackótól Janikovszky Éván át Weöres és mások gazdagon „színezett” könyveit.

            Az inverz megoldásokkal a mai mesék hagyományait követi Varró Dániel. Elődeit, akikkel méltán kerülhet egy sorba, maga sorolja: többek között Micimackó, Szegény Dzsoni és Árnika, Oriza Triznyák, Mirr-Murr, Frakk, A gyűrűk ura hősei, Vackor, Pöszke és Kobak, valamint a „legfiatalabbak” közül Traban Tóni a tagjai a legendáriumnak (2)

A szerző nem hajlandó semmiféle verstani kompromisszumra, az elbeszélésben használt Anyegin-strófák szabályos rendben sorakoznak, csakúgy, mint a további műfajparódiák választott versformái, a 6. fejezet Badarország furcsa lakóit bemutató dantei tercinái (ahol az Isteni Színjáték és az angol nonszensz költészet különösen mulattató elegye jön létre), illetve a 12. fejezet döntő csatajelenetét megéneklő homéroszi hexameterei.(3) E két leglátványosabb, egy-egy fejezetnek nemcsak a versformáját, de a hangütését is meghatározó vendégforma mellett (például a csatajelenet többsoros, hosszú eposzi hasonlataiban) a költészettörténeti vonatkozások rendkívüli gazdagságát hívják elő a fejezetek elején szereplő mottók(melyekben szembetűnően magas a tizenkilencedik századi magyar költők aránya: Petőfi, Arany János és Arany László mellett szerepel itt Bajza, Reviczky, Tompa, Vörösmarty), illetve a szövegben elhelyezett reminiszcenciák. Ezek közül Keresztesi József tanulmányában A Bús, Piros Vödör dalát emeli ki, mely József Attila Születésnapomra című versének újabb kitűnő paródiája. S itt had ejtsek néhány szót a fent említett mottókról, melyek bevezetik a fejezeteket, e nagy elődöktől vett idézetek összekapcsolják a művet és annak részeit Varrót költőtársaival (nyilván tudatosan) és idézett műveivel, mely újabb értelmezéshorizontot teremt. Az olvasó, aki csak mulatni, szórakozni, tanulni akar az is élvezi a színes idézeteket (melyek néhol valóban színesebbek mint a szöveg: olykor az alcímek és némely vers is vörös színnel szedett), böngészi a könyvet, ha úgy tartja kedve itt-ott beleolvas az elejébe, a végébe versekbe a versfolyam között, fejezeteken belül és túl. Ezen mottók és utalások milyen okból kerülnek épp oda, ahová kerültek, milyen kapcsolat fűzi össze a nagy elődök műveit, azok szereplőit a Maszat-hegy hőseivel? A mese? A való világon túli, távoli, felfedezetlen ismeretlen? A kalandok sora? Ez is, az is, ugyanakkor különös humorban, irónával átitatva ezek a mottók, idézetek sajátos, új értelmezést kapnak a paródia köntösébe bújtatva. Erről még bővebben esik szó aPopularitás és tudatos szövegszerkesztés című fejezetben Németh Zoltán sajátos hasonlatát idézve.

A történet egy irreális, mesei és egy reális térben játszódik (a Maszat-hegyen innen és túl). Az utóbbi Andris indulásának helyszíne, benne egy budai óvoda, a Bögre azúrban is megjelenő Németvölgyi út, az előbbi pedig a térképen is bemutatott  Maszat-hegy és környéke. A két világ átjárható a szereplők számára fizikailag is, de abban az értelemben is, hogy az irreális világban a szerző megteremti a mai kor referenciáját. A mesei szereplőkkel (Szösz néne, Paca cár, a daliás Luk gróf, a Nagy Zsiráfmadár, a Babaarcú Démon) egy térben léteznek itt a megidézett irodalmi világ képviselői Homérosztól Térey Jánosig; a varázserővel bíró fogmosó pohárral a túró rudi, a kóla, a hot dog, a Fekete Péter, a kecsöpös flakonnak látszó tárgy. A cselekményben is fontos szerepet játszik a mobiltelefon (ennek segítségével sikerül Andrisnak kapcsolatot teremtenie Luk gróffal, aki útbaigazítja őt a Maszat-hegy felé) és az internet (e-mailt kap egy jóakarójától Janka, és ami még fontosabb, a Paca cár a modern hadviselés eszközeként kívánja használni a számítógépet: a világháló segítségével akar mindent elpacásítani). Része lesz a mai világ referenciájának a pátosztól és a mesei sztereotípiáktól mentes nyelv, amely a hétköznapiságot és a humort viszi a mesei világba.(4)

Ha szerkezetileg vizsgáljuk a művet egy ajánlásból, előhangból, tizenkét fejezetből és utóhangból áll, a fejezeteket betétversek szakítják meg. A mű nagyrészt Anyegin-strófákban íródott mint már megjegyeztem, majd egy ponton, amikor Andris vándorútjának felén  Badarország bugyraiban jár, dantei tercinákra vált, hogy a mesét eposzfélével zárja, amely a szabályoknak megfelelően haexameterekben szól, majd eposzi kelléket felvonultat fel: az invokációt, propozíciót, az enumerációt, eposzi hasonlatokat. A betétversek kevésbé kötik a szerző kezét, bennük szabadon válogathat a formák, műfajok, ritmikai megoldások és rímjátékok között. – emeli ki Juhász – Van itt naptárvers, limerick, felező tizenkettesben írt „elbeszélő költemény”, Devecseri Állatkerti útmutatóját idéző beszélgetések állatokkal, egy József Attila-parafrázis stb.

            Formai szempontból a mű a magyar gyermekvers legjobb hagyományainak követője. Azé, amely Kosztolányival kezdődik a XX. század elején, Szabó Lőrinc gyermekverseivel folytatódik, majd csúcsát Weöres Sándor költészetében éri el, s folytatókra talál Nemes Nagy Ágnes, Tamkó Sirató Károly, Csoóri, Kiss Benedek és mások verseiben. Olyan gyermekköltészet ez, amely szakít a korábbi pragmatikus hagyományokkal, a gyermekverset nem a tanítás, az erkölcsi nevelés eszközének tekinti, hanem a benne rejlő játéklehetőségeket aknázza ki, amely a költészetet a játék terepévé teszi. A játék eszköze a nagy elődöknél a ritmus és a rím, ezekkel él Varró Dániel is. Segíti őt a kialakított forma. A formai elemek, mindenekelőtt a rímek a versvilág legfőbb szervezőelemei.
A költő újdonsága gyermekversíró elődeihez képest szerepválasztásában rejlik. Korábban a költő úgy távolodik el a didaxistól, hogy szerepverset ír, vagy a népköltészeti hagyományokat éleszti újra, esetleg egy rajta kívül álló gyermeket tesz a vers hősévé; Weöresnél a vers eszközei, a ritmus, a rím, a képalkotás gyermekihez hasonló látásmódja teremt új attitűdöt. Még a verses mese gazdag hagyományrendszerében is az a szokásos megoldás, hogy a narrátor egyes szám harmadik személyű elbeszélőként csak szemlélője az elbeszélt történetnek. Varró Dániel szerepválasztásában a verses regény puskini hagyományait éleszti fel, amikor elbeszélőként belehelyezi magát a teremtett térbe, és Andris története mellett megír egy másikat is: a sajátját. Folyamatos, közvetlen párbeszédet folytat az olvasókkal, megszólítja őket, segítséget, olvasói reflexiókat vár. Ebben az elképzelt dialógusban a narrátor szerepe szerint fölnőtt, de a „Dani bácsi”-szerepet nem kevés öniróniával szemléli, aminek verbális megnyilvánulása, hogy többször ugyanazt a kamasznyelvet használja, amit feltételezett olvasói. (5)

Megidézett klasszikusok és jelenkori hősök

            A Harry Potter-szériáról szóló eszmefuttatás mellett a magyar és nemzetközi meseirodalom klasszikus alakjait is megidézi balladai, Villonra hangolt Anyegin-strófákban, Kipling, Tolkien és Milne hőseitől a Kormos-, Csukás István- és Lázár Ervin-figurákig. A kilencedik fejezetben aztán e szelíd költői versengés „komolyabb” példájával találkozhatunk: (139. o.)
…Ó, Odüsszeusz,
Mi volt a megpróbáltatásod,
Te leleményes, régi, vásott
Görög, te bongyor nőfaló,
Ehhez képest? Mi egy faló
Egy zsiráfmadárhoz? Mi Trója
A Maszat-hegyhez?…

Aligha elegendő azonban annyit leszögezni, hogy a Túl a Maszat-hegyen erősen intertextuális, illetve hogy ezernyi más szöveget játékba von. Az intertextualitás tényének a felismerése (tekintve, hogy ez a tény az utóbbi kétezer év jelentősebb szövegeire egyként jellemző) önmagában nem túlságosan termékeny értelmezői gesztus, amennyiben nem teszünk kísérletet arra, hogy az adott mű szövegközi utalásainak a tétjét rekonstruálni próbáljuk. Varró Dániel verses regényében például a szerző figurájának az előtérbe helyezése kölcsönöz különös súlyt ezeknek. (6)

Az intertextualitás a Bögre azúr szövegvilágát is építette, ennek folytatása megtalálható a ebben a kötetben is. A szövegekkel folytatott párbeszéd az egyik legfontosabb játéklehetőség Varró Dániel számára. A megidézés részben a múlt és jelen, másrészt a populáris és a kanonizált kultúra között teremt kapcsolatot (pl. a fejezetnyitó mottókban), de játékában odáig megy, hogy az ismeretlen angol költő verseként bemutatott Bádatos dapokat, és a Bögre azúr néhány limerckjét is átemeli a kötetbe, mintegy kapcsolatot teremtve korábbi versei és a Túl a Maszat-hegyen világa között. A szerzők megidézésének többféle eszközével él. Van, akit név szerint szólít (pl. a fejezetnyitó mottók szerzőit), s van, aki látensen, a formavilág, a stílus, a műfaj vagy egy-egy idézet átvételével lesz a mű szövegvilágának részévé. A műfaj teremtette lehetőségből adódik, hogy a legváltozatosabb formákban Puskin evokálódik a verses meseregényben (amellett, hogy az igaz minta mégis a századelő nyugatos nemzedéke, mindenekelőtt Kosztolányi!). Az Anyeginstrófák mellett a név szerint megemlített szerzők közé tartozik, sőt, az alkotás nehézségei közepette némi (ön)iróniával példaként jelenik meg: „Egy orosz kollégám nekem, / Bizonyos Puskin Sándor írta, / ki egyszer egy egész regényt / Megírt versben (ez ad reményt, / Hogy 400 strófán át kibírta)”. A fejezeteket nyitó mottók, az alkalmazott versformák, a műfaj kínálta lehetőségek mellett felidézhet más műveket egy-egy név (pl. Makula bácsi – Matula bácsit, Höchöc, aki csak annyit tud mondani: höchöc, Lázár Ervin Dömdödömjét). Badarország bugyrainak bemutatása közben limerickekben mutatja be egy-egy bűnhődő badar történetét – a badarversek Kosztolányitól Weöresen át húzódó hagyományait elevenítve fel. Rímjátékaival is tud szövegek között kapcsolatot teremteni: „Hol van… / Hol Ká, Akela, Tabaki, / De hol a hó, a tavalyi?” Másik hasonló példa, amely megint csak Lázár Ervinre utal: „de hát a Démonunk – amin ti / Nem is csodálkoztok talán / (De jó rím lenne, hogy Maminti! / de ő egy másik tünde lány)”. Szó szerinti idézetei vagy átköltései a felismerés örömét kínálják az olvasónak (A Bús, Piros Vödör dala József Attila Születésnapomra versével, A titokzatos e-mail Tatjána levelével játszik, Janka álma szintén a verses regény byroni és puskini hagyományaira épít). (7)

Varró Dánielnél a hagyományok követése vállalt, az elődök tiszteletében a W. S. hálája leborul vers óta biztosak lehetünk. Ugyanakkor a lírai hagyományhoz való kötődést kettősség hatja át: miközben szabályosak a formák, profanizálódik a tartalom, a környezet és a beszédmód. A költészet a hétköznapihoz igazodik, ezért tartozik hozzá a könnyedség, a katarzistól való elhatárolódás. Viszonyát a megidézett szövegekhez a tisztelet mellett az irónia lengi be, így válhatnak „szakrális szövegek” a játék részévé (a toborzóvers a Talpra, badar; hexameterekben nevetünk). A hibátlan formában szóló profanitás, néhol banalitás egyfajta diákos-játékos attitűdöt mutat, amelyben az imponálóan széles körű műveltség mellett az ismert formák átírásának klasszicista hagyományai elevenednek meg egy kihívóan merész, maga- és formabiztos játék terepévé varázsolva az irodalmat.(8)

Popularitás és tudatos szövegszerkesztés

Varró Dániel szövegeiben a popularitás a játékos gyermek- és ifjúsági nyelv által interpretálódik. A Túl a Maszat-hegyen szövegében a populáris úgy lép párbeszédbe az arisztokratikus, elit, magasirodalmi formákkal, hogy közben felnyitja mindkét kulturális képződmény kódjait, s azok feszültségeibe, paradox helyzeteibe helyezi a szöveget.
E mesében a narráció fokozatosan, szinte észrevétlenül csúszik át a fantasztikum világába, s a két tér határhelyzetének szimbólumává a Maszathegy válik. A „Maszat” szó többértelműsége olyan világra utal, ahol a szigorú rend és hierarchia viszonyai helyett a szétszálazhatatlan, paradox, kibogozhatatlan, elemeire bonthatatlan szöveg jön létre. A Maszathegyen túl a világ a megállíthatatlan fikció allegóriájává válik, a képzelet szabadságának birodalmává (ugyanez figyelhető meg például Lewis Carrol Alice Csodaországban című könyvében, ahol az átjárás szintén fontos tényező).(9)

            Érdekes, az állatvilágból vett példával magyarázza Németh Zoltán A Túl a Maszathegyen szövegénekintertextuális kódjait, szerinte itt olyan „intertextuális parazitával” találkozunk, amely bejuttatja saját hatóanyagait az idegen testbe, megváltoztatja annak kódjait, s ezáltal saját testének céljaira használja azt. A rovarok világából jól ismert folyamatról van szó: az interpretáció során intertextuális parazitizmusnak nevezhetjük ezt a folyamatot. Miközben Varró a világ- és a magyar irodalom legszélesebb kontextusát építi bele szövegébe, paródiává alakítja át. Mit keresnek Homérosz csataleírásai, Dante Isteni színjátékának strófái és szereplői Muhi Andris történetében? Hogyan kerülhetnek bele Rowling Harry Potterjével vitába szálló részek a történetbe? – juthat eszünkbe – Miért kell folyton az írás és a rímelés kérdéseit megvitatni az olvasóval? Hogyan függ össze Janka figurája Weöres Sándor Psychéjével, Lónyai Erzsébettel? A világirodalom egészével létesített parodisztikus-ironikus viszony, az íródó szöveg tematizálása, az elbeszélés nehézségeinek emlegetése azt erősítik, hogy szerzőjük tudatosan helyezi szövegét a posztmodernitás nyelvi terébe, amely kötelezőnek érzi magára nézve a jelen horizontjából kanonikusnak tűnő technikákat, megszólalásmódokat. Éppen ezért nem különös az sem, hogy Varró verses meseregénye egészen közeli, kortárs szövegeket is előhív.
A Túl a Maszat-hegyen Németh olvasatában afféle Anti Paulusként is megjelenik. Térey János verses regénye szintén az Anyegin-strófát használja, de a Paulus nagyívű kompozíciója – amely időben és térben a legkülönbözőbb emberi sorsok fordulópontjait tematizálja, halált és menekülést, szerelmet és pálfordulást – közben súlyos, alig poétikus nyelvet működtet csikorogva, óriási erőfeszítéssel. Varrónál – mintegy ennek ellenében – éppen a könnyűség és a könnyedség lesz lefegyverzővé: adva van az egyszerű történet, amelyről tudható, hogy a gyerekmesékhez hasonlóan nem végződhet másképp, mint happy enddel. Kialakít egy nagyon könnyen olvasható, virgonc, bohókás, és éppen ezért meglepően hajlékony nyelvet, amely mélységéért ugyan meg kell küzdenie az olvasónak, de nem szükségszerűen. Ez a mélység tulajdonképpen az intertextuális utalások hálójának felfejtéséből adódik, s afféle poétikai keresztrejtvényként olvastatja magát. Ennek felfejtése nélkül azonban szintén elboldogul az olvasó, s ebben a Túl a Maszat-hegyen gyerekszereplői, különc, esetlen felnőttjei, perszonalizált tárgyai, képzelet szülte mesefigurái, s egyáltalán nem végzetes szerelmi szála is segíthetnek.(10) De, kérdezem, miért is kellene megfejteni a keresztrejtvényt? Talán vannak részek, amit nem is szabad megfejteni, hagyni kell, hogy a szöveg izgalmas és mozgalmas, ezernyi zeg-zugot rejtő hullámzása magával ragadja az olvasót, egyszerű története mögött mégis megtanítva az olvasónak az élet örök igazságát/igazságait, s közben kaput nyit a magyar meseirodalom és szépirodalom múltjára és jelenére, tudattalanul is becsábítva az olvasót Arany és Weöres világába. Hisz’ talán ezek a mesék együtt élnek, egyik a másikénak fundamentuma és alkotója, téglája és szerves része.

Németh Zoltánt idézve: „Varró Dániel játékos-parodisztikus intertextuális költészete a Parti Nagy Lajos-féle lírai beszédmód továbbírásának tűnik.” Ez nem meglepő, akárcsak a két szerző kapcsolata, bármely síkon, Parti Nagy írta a kötet ajánlóját, s tudjuk szerepe és hatása az ezredvégi fiatal magyar irodalomra a jelen felől nézve megkérdőjelezhetetlennek tűnik. A prózában is kimutatható hatás mellett (Cserna-Szabó András) a líra az, amely a legnyilvánvalóbbá teszi ezt a belátást.
A Parti Nagy-féle populáris-parodisztikus, fragmentált intertextualitás Orbán János Dénes verseiben az obszcenitás alakzataival egészült ki, Sántha Attila a popularitás radikálisabb felfogása felé gondolta tovább, Karafiáth Orsolya a nőiség kódjai mentén írta át dalszerű megszólalásmóddá, Mizser Attila a fragmentumszerűséget szöveglabirintusként írta át, Csehy Zoltán az önreprezentáció parodisztikus kódjait erősítette meg. Ebben a lírafelfogásban a romantikus ihletfelfogás ellenében a költészet (poézis) a „poiein” szó „csinálni” jelentése értelmében gondolható tovább, elvetve az eredet eszményét.
Varró szövegei a populáris regiszter jelentése érdekében elvetik a bonyolultság magas modernista esztétikumát, s helyébe a hagyomány szövegeinek relativizáló aktusai lépnek. Ennek értelmében, szintén Parti Nagy nyomán, a magas irodalmi formák ironikus pozícióba kerülnek, s az ún. kisköltészet lehetősége teremtődik meg. Ez a költészet nem feltétlenül követel magának olyan típusú elismertséget, mint a magas művészeti formák, sem megfeszített odaadást, sem az értelmezés bonyolult formáit, de olyan metafizikára sem tart igényt, amely a hit ellenőrizhetetlen területeire vezetve az érték monolitikus felfogását közvetítené. Az ún. komoly költészettel szemben a játékosság, elmésség, szellemesség, paródia, a kreatív virtuozitás stb. válnak jelentésessé, illetve legitimálják ezt a lírafelfogást (az ellenszegülés politikája) 
A populáris regiszterrel folytatott játék Varró Dániel verses meseregényében ártatlannak és ártalmatlannak, a szöveg implicit szerzője naiv versfaragónak állítja be magát. Olyan versificatornak, aki alapvető tartalmi-kompozíciós hibákat vét, Turgenyevet keveri Vergiliusszal, homéroszi csatajelenetet kever maszat-hegyi futballmeccsel. A „badar” nyelv és Badarország léte tovább erősíti a „céltalan” játék képzetét, amely kizárólag a szórakoztatás és az élvezet felé vezeti a textust. A naivitás maszkjában viszont ez a szöveg felforgatja a huszadik századi esztétikák azon felfogását, amelyek szigorúan elkülönítik a magas és az alacsony művészet formáit. Az ártatlanság az ellenszegülés politikáját követi: az élvezet nevében ellenszegül mindenféle hierarchiának, amely szétválasztja a művészi megszólalásokat, amely rangsorol lírai nyelveket és témákat. A hierarchia kódjainak szubverziója éppen azáltal lesz a leginkább tetten érhető, hogy a legkanonikusabb szövegeket (Homérosz, Dante, Puskin, Lermontov, Byron, Vajda János, József Attila… műveit) vegyíti, olyan, funkcionális és populáris kódokkal (a megszólításoktól kezdve a szlengen és a nonszensz verseken át a mosakodás és tisztálkodás hasznáról és káráról értekező beszédekig), amelyek így, együtt, egy ártatlanságában, ártalmatlanságában, naivitásában is radikális erejű szöveget képeznek meg. Ez a radikális szöveg éppúgy tudatában van a magas irodalom legkanonikusabb formáinak és nyelveinek (és ezáltal a populáris kultúra ellenében hat), mint a populáris kultúra hatásmechanizmusainak (és így ironizálja az elit irodalom kódjait). A különféle, egymástól elkülönböződő nyelvek határfeszültségei a hierarchia eltörlésével mindenféle hatalmi diskurzus ellen emelnek szót, s olyan, utópisztikus szövegként képzelik el magukat, amelyek ábrándja az élvezet és a csábítás, a játék és a nyitottság.(11)

„Ne mérgelődjetek, kiváncsi
Kis olvasók, ha felelet
Nem volt mindenre tán mesémben –
Ilyen az életünk is éppen,
Hogy sok mindenre nem felel…
Meg gyorsan is készültem el.”
(Varró Dániel: Túl a maszat hegyen, r. 205. old.)

Hivatkozások:

1.Wikipédia, Túl a Maszat-hegyen (hu.wikipedia.org)
2. JUHÁSZ ORSOLYA: Egy könyv a bádatos dapokra – és máskorra : Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen. Muhi Andris és a pacák birodalma. Bárka, XII. évfolyam, 2. szám 100. p.
3. KERESZTESI JÓZSEF: Új időknek új dalaival Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen. Muhi András és a pacák birodalma, Jelenkor, 47. évfolyam 7-8. szám
4. JUHÁSZ ORSOLYA: Uo. 100. p.
5. JUHÁSZ ORSOLYA: Uo. 101. p
6. KERESZTESI JÓZSEF: Új időknek új dalaival Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen. Muhi András és a pacák birodalma, Jelenkor, 47. évfolyam 7-8. szám
7. JUHÁSZ ORSOLYA: Uo. 101-102. p
8. ÁSZ ORSOLYA: Uo. 101-102. p
9. NÉMETH ZOLTÁN: A nyitott mű mint sikerkönyv : Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen. 10. Bárka, XII. évfolyam, 2. szám 105-6. p.
11. NÉMETH ZOLTÁN: A nyitott mű mint sikerkönyv : Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen. Bárka, XII. évfolyam, 2. szám 105-6. p.
12. NÉMETH ZOLTÁN: A nyitott mű mint sikerkönyv : Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen. Bárka, XII. évfolyam, 2. szám 105-6. p.

Felhasznált irodalom:

JUHÁSZ ORSOLYA: Egy könyv a bádatos dapokra – és máskorra: Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen. Muhi Andris és a pacák birodalma. Bárka, XII. évfolyam, 2. szám
KERESZTESI JÓZSEF: Új időknek új dalaival Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen. Muhi András és a pacák birodalma, Jelenkor, 47. évfolyam 7-8. szám
NÉMETH ZOLTÁN: A nyitott mű mint sikerkönyv : Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen. Bárka, XII. évfolyam, 2. szám
VARRÓ DÁNIEL: Túl a Maszat-hegyen. Varró Zsuzsa rajzaival. Bp., Magvető, 2003.